Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Ennek a témának sok vonatkozása van, több, mint amit egy ilyen rövid kis válaszban ki tudunk meríteni, de azért egy néhány szempontot megemlítünk.

A mai karizmatikus mozgalom azt vallja, hogy ugyanazt képviseli, amit az apostolok Krisztus mennybemenetelét követően. Mi úgy látjuk, hogy a modern karizmatikus mozgalom nagyon szelektíven értelmezi akár az idézett, jelekkel kapcsolatos igét is. Persze a karizmatikus közösségek is igen nagy skálán mozognak. Van aki csak nyitva hagyja az ajtót eme jelek létezésével kapcsolatosan, de hirdeti az evangéliumot és a hangsúlyt más dolgokra teszi, amire a Szentírás is. Innen kiindulva, a paletta tart el egészen odáig, akik már semmi másról nem akarnak tudni, csak egyes természetfeletti jelekről. A karizmatikus világ képviselőinek a többsége sajnos egyre extrémebb dolgokban buzgólkodik.

Az ön által idézett ige többek közt beszél arról, hogy halálosat isznak és nem árt nekik. Nem igazán látunk példát erre a napjaink karizmatikus mozgalmán belül. Pál apostolt mérges kígyó marta meg és a szemlélők igen nagy csodálkozására nem történt semmi baja. Miért nem hangsúlyozzák ugyanolyan mértékkel ezeket a dolgokat is, mint például a nyelveken szólást?

Miközben egyes, látványos, külsőségeket buzgón propagálnak és gyakorolnak, aközben másokat mellőznek. Ami még szomorúbb, hogy ezen látványos jelek árnyékában sokszor mellőzik a biblikus evangélizációt, a megtérést, az Istennek odaszánt életet, a szentséget.

Hisszük, hogy azok a természetfeletti jelek, amelyekről az apostolok cselekedeteiről írott könyv beszámol, azok valóban megtörténtek. Az újszövetségben azt látjuk, hogy a kezdetekben ezen jelek bőséggel voltak, aztán lassan háttérbe szorulnak. A legkorábbi újszövetségi levelek egyike, a korinthusi levél még beszél róluk és ezt követően már nem igazán hallunk eme jelekről. Az újszövetségi gyülekezetek számára már más dolgokat hangsúlyoznak az apostolok.

Az apostolok szolgálatát sok szempontból is eme jelek hitelesítették. A Szentírás újszövetségi könyveinek a lejegyzését követően azonban rendelkezésünkre áll egy másik mérce, ami alapján lemérhetünk, hitelesíthetünk dolgokat.

Meggyőződésünk szerint az 1 Korinthus 13 részben említett teljesség a szentírás újszövetségi könyveinek a lezárulását jelenti és egyben eme jelek megszűnését is. Egyes karizmatikus biblia magyarázók szerint a mennyben jön el az a teljesség és a jelek megszűnése. Az említett rész a teljesség eljöveteléről még azt is mondja, hogy megmarad a hit, a remény és a szeretet. A mennyben csak ez az utóbbi lesz jelen, hisz a hit helyét ott átveszi a látás és a remény megszűnik, hisz minden ígéret beteljesedik akkorra.

Mi is teljes mértékben rászorulunk a Szentlélek munkálkodására, hisz a nélkül Isten kegyelmét sem érthettük volna meg, nem születtünk volna újjá. Hisszük, hogy az igehirdetésünk Isten Szentlelkének munkája által válik hatékonnyá. A nélkül nem tudjuk teremni a Lélek gyümölcseit sem, amelyek után igencsak vágyódunk: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A természetfeletti dolgokban igencsak buzgólkodó, de a szentség útján gyerekcipőben járó korinthusiaknak, Pál apostol ajánlott egy kiváltképpen való utat. Mi szeretnénk azon járni.

Kedves Presbiteriánusok! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, hiszen nagyon nagy élvezettel olvasom a Keskeny út minden számát. Köszönöm! Nagy Beáta Miskolcról

Kedves Ferenc! Én is hasonló helyzetben vagyok. Református gyülekezetbe járok, de látom az egyház minden hiányosságát. A magyarországi történelmi, ráhagyatkozáson (mintsem értékes tradíción) nyugvó és nem hitvaló egyházak sokban eltávolodtak a krisztusi tanításoktól és a biblia igéjétől. És most körömszakadtáig védelmezik eltávolodásukat. Nem véletlen, hogy egyre rohamosabban terjednek az országban a valódi értékeken, hiten és közösségen alapuló hitvalló egyházak. A református és más egyházak akkor fognak megdöbbenni, ha már az utolsó gyülekezeti tagjaik is átvándoroltak egy másik közösségbe, ahol valóban megélhetik a hit erejét, az együttlét krisztusi közösségét. Egyébként megdöbbentő és abszurd az az eljárásmód, ahogy egy magát presbiteriánusnak, azaz demokratikusnak valló közösség autokrata eszközökkel kivet magából egy csoportot, amely a közösség eredeti, valódi értékeit képviseli. A szűklátókörűség és a rövidlátás is megdöbbentő olyan embereknél, akik sok iskolát elvégeztek életükben: önmagunk becsapása a valódi közösségi élet hazudásával hosszú távon nagyon leépítő lesz. Egyébként a református, az evangélikus stb. közösségek is teli vannak családokkal, tagokkal, akik sokkal többre vágynak, és saját egyházuknál sokkal jobban ragaszkodank Isten igéjéhez. A fordulat véleményem szerint el fog jönni, de a megtisztulás hosszú folyamat lesz.

Kedves Krisztusban Testvéreim! Én ugyan baptista közösségbe járok de örömmel olvasom a honlapjukon megjelenő írásokat, újságokat. Építőek és bátorítóak! Jó látni, hogy egyre több gyülekezet és felekezet érzi magáénak az elveszettek sorsát és az Isten népének szent életét elősegítő szolgálatot. Bár a református egyház belső dolgait nem látom át úgy mint önök de az a véleményem, hogy az Isten Bibliában leírt szavai amely az egyházról és annak működéséről kijelentésként ránk maradt az önök látását támasztja alá!. Legyen szó a szentségről, egyházfegyelemről, vagy egyházkormányzásról. Hiszem, hogy értékes munkát végeznek az Isten királyságában és mint ilyen Isten áldását hordozza magában. Kívánom, hogy legyenek áldásul Magyarország valamennyi Krisztust szerető és követni kívánó gyülekezetnek és annak testvéri közösségének! Soli Deo Gloria! Szarka János