Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

A rajt még nem a cél

Röviddel újságunk megjelenése előtt értek véget a londoni olimpiai játékok. Több mint kétszáz nemzet majd tizenegyezer sportolója mérte össze tudását. Miközben mi sokszor csak az érmekre koncentrálunk, ne feledjük el, hogy önmagában már az is óriási eredmény, ha valaki kijuthatott az olimpiára. Ez nemcsak rengeteg edzést és készülést igényelt, hanem sikerrel kellett venni a selejtezők és kvalifikációs versenyek akadályait is. A sokmillió sportoló közül csupán kevésnek - idén tizenegyezernek - adatik meg, hogy kijusson az olimpiára.

Mégis, egyetlen versenyzőt sem láttunk, aki azt gondolta volna, hogy ő ezzel beért a révbe. Londonba nem ünnepelni, hanem versenyezni érkeztek a sportolók. Mindenki teljes erőfeszítéssel igyekezett a legjobb teljesítményét nyújtani, és mindent megtett, hogy övé legyen az első hely.

Sajnos mintha minket, keresztyéneket nem ez a gondolkozás jellemezne. A keresztyéneket hallgatva sokszor úgy tűnik, mintha a megtérés lenne az életünk fő célja. Gyerekeinket, családtagjainkat, ismerőseinket evangelizálni kell, hogy Krisztustól új szívet kérjenek és kapjanak – és megtérve beérjenek a célba. De ez nem így van! Krisztus nem csupán megváltani jött, hanem megszentelni is: „[Krisztus] önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” (Tit 2,14) A keresztyén életben a megtérés a rajt, és nem a cél. Evangelizálni kell, de ugyancsak szükség van a szent, Krisztusnak elkötelezett életről szóló tanításra is. A cél a „küzdőtér” megfutása (Zsid 12,1; vö. 2Tim 4,7-8), azaz a Krisztus törvénye melletti elkötelezettségben leélt hűséges élet.

Mostani számunk cikkei által arra biztatjuk olvasóinkat, hogy legyen Krisztus tökéletessége az a mérce, amelyet célként kitűzünk mindennapjaink engedelmessége során. Ugyan a tökéletességet e földön elérni nem fogjuk, ám ha bukásaink elcsüggesztenek, nézzünk fel hitünk Fejedelmére, és emlékezzünk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13)

Kedves Olvasóink azt is bizonyára tapasztalták, hogy újságunk negyedéves határidejét az elmúlt időszakban nem tudtuk tartani. Kérjük, hogy a továbbiakban is támogassák imáikkal az újságot, hogy szolgálatunk más területei mellett erre is jusson elegendő idő, és így kiadványunk továbbra is sokak áldására szolgálhasson.