Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Szükséges rossz vagy isteni ajándék?

Szükséges rossz vagy isteni ajándék? Megvetett vagy istenített tevékenység? Pénzkereset vagy hivatás? Ezek az ellentétpárok mind a munkával kapcsolatban merülnek fel. A munkához kapcsolódó viszonyulásunk is sok szélsőség között mozoghat. Egyrészt ott a nyomás saját magunk vagy munkáltatónk oldaláról, hogy minél többet sajtoljunk ki a hét óráiból a munka számára. Másrészt ott a munka miatti állandó panaszkodás: „hétfőn még a fű se nő!” vagy „mikor lesz már hétvége?”. Mindezen ellentmondó befolyások között szükséges lenne végre tisztán látni, hogy mi az igazság a munkával kapcsolatban.

Ám ne csodálkozzunk, hogy ilyen nagy a homály a munka megítélésének kérdésében! A munka ugyanúgy életünk része, mint minden más, így ugyanúgy áthatja a bűn és bukás, mint más területeket. Egyikünk sem született úgy, hogy helyesen lásson és jó egyensúlyt tartson fenn a munkával kapcsolatban. Röviden szólva: a munka területén is megváltásra szorulunk. Igen, Jézus Krisztus áldozata nem csak a bűneinkre és örök sorsunkra terjed ki. A megváltás, újjászületés, megtérés és megszentelődés az ember egészét érintő folyamat. A munka területén is egyedül az Úr Isten kegyelme lehet a mi reménységünk és menedékünk. Nélküle semmit sem cselekedhetünk (Jn 15,5) – nem, még dolgozni sem tudunk helyesen.

Kedves Olvasó, mindezek alapján reméljük, hogy e számunk cikkei a lelki javadra szolgálnak majd. Bízunk abban, hogy a Szentírás tanításainak kifejtése Isten világosságát árasztja rád. A szívünk vágya az, hogy mindannyian változzunk a munkához való viszonyulás terén. Van, akinek a lustasággal kell megküzdenie, másnak a munkamániával. A harmadiknak a hanyagsággal és felületességgel, a negyediknek a túlzott precizitással. Másnál az indítékkal van baj: vajon a magad dicsőségének keresése, netalán az emberektől kapott elismerés hajt előre? Vagy csak a félelem, hogy nehogy elveszítsd a kenyérkeresetedet?

Rengeteg dologból meg kell térnünk. Ám ez jó. Hiszen van egy tökéletes Krisztus, akinek jelleméhez kell hasonlóvá válnunk napról napra (Róm 8,29). Van egy szerető Isten, aki kegyelmét adja önmagunk megtagadásához. Nem kell olyannak maradnod, amilyen vagy. Krisztus kegyelméből megtanulhatsz engedelmeskedni Pál felszólításának: „Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kol 3,23–24)