Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Kis bűn, nagy bűn? bűn!

Noha az infláció kifejezést meghallva egyből a gazdasági életre gondolunk, de még legalább egy terület létezik, ahol nagyon nyilvánvaló az értékcsökkenés. Igaz, itt nem anyagi javakról, hanem egy fogalomról van szó. A bűn fogalmáról.

A bűn a közbeszédben, filmekben, sőt személyes meggyőződésünkben is egyre inkább háttérbe szorul. Szótárunkból kiveszőben van. Beszélünk tökéletlenségeinkről, hiányosságainkról, gyengeségeinkről, de nagyon ritkán szoktuk ezeket bűnnek nevezni. A bűn valami nagy és szörnyű dolog; kevesek, a gonoszok sajátja – gondolják, gondoljuk.

A bűn valóban nagy és szörnyű dolog – ebben igazunk van. Ám nemcsak kevesek, hanem mindannyiunk jellemzője. Szavainkat lecserélhetjük „politikailag korrektebbekre”, ám ettől a tény még nem változik: bűnösek vagyunk, és naponta bűnöket követünk el. Ezekből a legkisebb is elegendő ahhoz, hogy Istentől elszakítson, és a kárhozatra juttasson.

Mindezzel a Szentírás szembesít bennünket. Noha ez a tükörbe nézés kellemetlen lehet, mégis szükséges: ezért döntöttünk úgy, hogy mostani számunk középpontjába ezt a témát állítjuk. A bűn kérdéskörét hét bűn vizsgálatával járjuk körbe: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, falánkság, harag és (a jóra való) restség. Bár mindezzel nem vesézzük ki a teljes témakört, mégis reméljük, hogy ezen írások átfogó panorámát tárnak elénk a bűn valódiságáról, kiterjedtségéről és ocsmányságáról.

Éles szemű olvasóink felfigyelhettek arra, hogy e hetes fogat megegyezik a köztudatban hét főbűnnek nevezett vétséggel. Maga a kifejezés – annak ellenére, hogy többnyire a katolikus egyház tanításaival kötik össze – elég korai eredetű. Részint a Szentírás bűnlistáiból kiindulva (Péld 6,16–19; Gal 5,19–21) állította össze Evagrius Ponticus és Johannes Cassianus a 4-5. században. A főbűn kifejezés szóhasználatukban arra utalt, hogy ezek a bűnök más vétkek szaporodását segítik elő. Bár a felsorolt bűnöknek nem szükséges különösebb jelentőséget tulajdonítunk, a lista mégis hasznos kiindulópont lehet önmagunk vizsgálatához.

A bűneinkkel való szembenézés ugyanis kritikus. Mindaddig, amíg bűnösségünkkel nem vagyunk tisztában, a Krisztusra való szorultságunkat sem látjuk. „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” – figyelmeztet az Úr Jézus (Mk 2,17). Amint azonban bűneink fényében meglátjuk az Úr Jézus önfeláldozó szeretetét, és elfogadjuk felénk nyújtott kezét, nemcsak bűneink súlyától és büntetésétől szabadulunk meg, hanem új szívet is kapunk, amely már akar és tud harcolni a bűnnel. A végső kérdés tehát nem az, hogy egy bűn kicsi-e vagy nagy, hanem az, hogy bűn-e. Mert Isten előtt a legkisebb is számít.