Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Örüljek, ha kísértenek?!

Az amerikai vasútépítés hőskorában egy mély szurdok fölött is hidat kellett építeni a nyugatra kígyózó sínpár számára. Mikor az építmény elkészült, az építtető – mivel biztos akart lenni a dolgában – terhelésnek vetette alá. Összegyűjtött annyi vagont és rakományt, hogy egy normál szerelvény kétszeres súlyával tesztelhesse a híd teherbírását. A vonatot a híd közepére vezették, és egy egész napon keresztül ott hagyták. A munkások értetlenül álltak a látottak előtt. – Le akarja omlasztani ezt a hidat? – kérdezte egyikük. – Nem, dehogy! – válaszolta az építtető. – Éppen azt akarom bebizonyítani, hogy ez a híd nem fog összeomlani.

Jézus megkísértésének is hasonló célja volt. A kísértések nem azt a célt szolgálták, hogy kiderüljön, vajon Jézus vétkezik-e. Épp ellenkezőleg! Isten azért helyezte Krisztust az ördög kísértéseinek kereszttüzébe, hogy megmutassa: az Ő szeretett Fia tökéletesen megáll a próbákban. Így válik világossá, hogy az Úr Jézus a bűntelen Megváltó, az egyetlen Közbenjáró, aki a bukott embert megbékítheti a szent Istennel. Jézus kísértései tehát azt a jó hírt közvetítik, hogy Ő az az erős híd, amely minden bűnünket elbírja, és átvezet bennünket a mennyei Atyához.

Mindezek miatt a keresztyén ember hozzáállása is más lehet az Őt érő kísértésekhez. A kísértések ugyanis nem a teljesítményünk igazolására szolgálnak. Nem az a céljuk, hogy „pontokat szerezzünk” Isten előtt, és Ő ezek alapján elfogadjon vagy elvessen bennünket, üdvösséget és Isten előtti igazságot ugyanis egyedül Jézus tökéletes engedelmessége miatt kaphatunk. A kísértésekben szerető Atyánk valójában próba alá veti és formálja a mi jellemünket. Teher alá helyezi a pálmát, hogy az nőjön és erősödjön. Nehézségeken és fájdalmakon visz keresztül, míg eljutunk az Ő országába (ApCsel 14,22). Ezért mondja Jakab azt, hogy örüljünk a kísértéseknek – mert azok a szerető Atya hitet építő, jellemet formáló, Krisztussal mélyebb közösséget munkáló eszköztárának részei.

A kísértéseknek e kettős célját tükrözik vissza számunk írásai. Lássuk meg tehát bennük Krisztust, a mi eltántoríthatatlan Hősünket, bűngyűlölő Királyunkat, szerető Megváltónkat! Emlékezzünk arra, hogy győzelme a mi lelkünk biztos, el nem veszíthető üdvösségét jelenti! Ezen túl pedig olvassuk úgy a cikkeket, hogy azokból gyakorlati segítséget kapjunk a mindennapos lelki harchoz! Hiszen a keresztyén ember küzdelme Krisztus oldalán boldogságot hoz: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12)