Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Krisztus, a törvény vége

Közel tíz éve jelent meg egy könyv „Egy évem az Írás szerint” címmel. A könyvben egy zsidó származású, de hitét nem gyakorló, agnosztikus újságíró írja le próbálkozását, hogy a Szentírás szerint éljen. Igyekszik „szó szerint” venni előbb az Ószövetség, majd az Újszövetség rendelkezéseit. A Szentírás minden betűjéhez fafejű merevséggel ragaszkodik, és mindeközben azon gyötrődik, hogy a miénktől teljesen más korban és kultúrában írt előírásokat hogyan élje meg. Például kínban volt az öltözködéssel, hiszen a mózesi törvény nem engedi semmilyen kevert anyagú ruha hordását. Vagy egy beszélgetőtársa házasságtörését hallva a mózesi törvény által előírt megkövezésnek úgy tett eleget, hogy kavicsokkal dobálta meg az illetőt.

E példák valószínűleg mosolyra fakasztanak, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy nem így kell Isten törvényét helyesen és szó szerint értelmezni. Ám valójában a törvénnyel kapcsolatban bennünk is sok kérdés felmerül. Mi a köze a mai szemmel sokszor furcsa Ószövetségnek Jézushoz? Mondhatjuk, hogy az újszövetségi szeretet parancsa felülírta az ószövetségi törvényt?

E kérdésekre Jézus a választ a hegyi beszédben adja meg: „ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.” (Mt 5,17) A meglepő válasz ez: Jézus a törvény betöltése. Ő az, akire vonatkoznak a messiási próféciák (pl. Mt 2,6 és Mik 5,2; Mt 2,15 és Hós 11,1). Ő az, aki tökéletesen és maradéktalanul engedelmes volt Isten törvényének. Egész személyében, jellemében, életében, munkájában Isten törvénye elevenedett meg. Az Ószövetség Isten szájából kilehelt ige volt – Jézus azonban Isten élő igéje (Jn 1,1–4). Minden, amit az Ószövetség felfed Isten jelleméről; minden, amit az Ószövetség feltár Isten kívánalmairól, benne nyer kiteljesedést. Jézus nem törölte el a törvényt: ő a törvény teljessége.

Látnunk kell tehát e kapcsolatot az Úr Jézus és a törvény között. A törvény Jézust ismerteti meg velünk jobban – és Jézus a törvényt kelti életre. A törvény nem rideg szabályzat, amelyet be kell tartanunk, hogy Isten elfogadjon minket. Hanem a törvény drága vezérfonal, hogy azok, akik bűneiket látva Krisztusnál kegyelmet találtak, immár hálából hogyan válhatnának hozzá egyre hasonlóbbá. Kívánom, hogy jelen számunk cikkei a helyes törvényértelmezésben segítsenek, hogy ne a törvényeskedés (vagy szabadosság) zátonyán fenekeljünk meg, hanem a törvényben megtaláljuk – és kövessük – a mi Mesterünk lábnyomát.