Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

A Biblia természetesen a sikerről is beszél. Ha a számszerinti bibliai előfordulásokat nézzük (legalábbis a magyar fordítás alapján), a legsikeresebb személyt az Ószövetségben találjuk. Dáviddal kapcsolatban
említi négyszer is a Szentírás, hogy sikeres volt (1Sám 18:5,14,15,30). Gyorsan egyet is érthetünk ezzel a megállapítással: kit is gondolhatnánk sikeresebbnek, mint a pásztorfiúból lett dinasztiaalapító királyt? Dávid hozott békességet Izráelnek, és tette ezt a kisállamot a kor meghatározó hatalmává. Dávid az Isten szíve szerint való férfi, aki a viszonyítási pont Izráel későbbi uralkodói számára is. Dávid volt Isten hű prófétája, akinek írásai ma is szívünkhöz szólnak. Katonai, gazdasági, lelki értelemben Dávid élete teljesen sikeres.

Azonban Isten mindig tartogat meglepetést számunkra. Például azt, hogy Isten még azelőtt nevezi sikeresnek Dávidot, mielőtt a fenti tetteinek nagy részét végrehajthatta volna. Az 1Sám 18-ban Dávid még élete elején van, csupán a férfikor határán, és az Ige máris négyszeresen sikeresnek nevezi. Miért?

A másik érdekesség pedig az, hogy a Szentírás nem azért nevezi sikeresnek Dávidot, amit tett. Pedig ez lenne a mi emberi gondolkodásunk: Dávid sikeres, mert elfoglalta Jeruzsálemet; mert gazdaságilag erőssé tette az országot; mert előkészítette a templom építését. Ám Isten szava ezt mondja: „Dávid minden útjában sikeresen forgolódott, mert az Úr vele volt.” (1Sám 18:14) Majd szinte ugyanezek a szavak hangzanak el Dávid utódja, Ászá király szájából: „Építsük meg a városokat […], mert kerestük az Urat, a mi Istenünket, kerestük, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. Építkezni kezdtek tehát, és sikerrel jártak.” (2Krón 14:7)

Vagyis a siker nem a mi tetteink következménye, hanem az Úrral való közösségünkből fakad. Noha csábító a gondolat, hogy valami külső, könnyen megfogható dologban határozzuk meg a sikerességet – a gazdagságban, elismertségben, gyülekezeti szolgálatom eredményében –, azonban a Szentírás elutasítja ezt a gondolatot. Sőt gyakran beszél olyan emberekről, akik külső mércével sikeresek voltak, mégis csődöt mondtak. Gondolhatunk a Jézus példázatában szereplő emberre, aki eredményessége következtében nagyobb csűrt épített, mégis mivel nem Istennel járt, ezért Jézus egyszerűen úgy hívja: bolond! (Lk 12:20)

Az a sikeres ember, aki Istennel jár, aki Istent keresi, és az Ő országát és igazságát teszi első helyre az életében. Sőt, itt egy másik csavar: az ilyen ember százszázalékos biztonsággal sikeres. Történhetnek az életében katasztrófák, meghalhat szegénységben, ám aki az Úrral jár, mind meg fogja hallani a boldogító szót: „Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!” (Mt 25:21) Ezt jelenti igazán sikeresnek lenni. Kívánom tehát minden kedves Olvasónknak, hogy erre a sikerre éhezzünk mindannyian!