Westminsteri Nagykáté
| 1. kérdés | 70. kérdés | 140. kérdés |
| A tízparancsolatról szóló kérdések PDF-ben is letölthetőek. | ||
1. K: Mi az ember végső és legfőbb célja? V: Az ember végső és legfőbb célja, hogy dicsőítse Istent és teljesen benne gyönyörködjön örökké. Róma 11:36; 1Kor 10:31; Zsolt 73:24-28; Jn 17:21-23
2. K: Honnan tudható, hogy van Isten? V: A természet világossága az emberben és Isten munkái egyértelműen tanúskodnak amellett, hogy van Isten, de egyedül az ő Igéje és Lelke nyilatkoztatja ki őt elégségesen és hatékonyan az embereknek az üdvösségre. Róma 1:19,20; Zsolt 19:1-3; ApCsel 17:28; 1Kor 2:9,10; 2Tim 3:15-17; Ézs 59:21
3. K: Mi Isten Igéje? V: Isten Igéje az Ó- és Újszövetségből álló Szentírás, a hit és engedelmesség egyedüli mércéje. 2Tim 3:15,16; 2Pét 1:19-21; Ef 2:20; Jel 22:18,19; Ézs 8:20; Lk 16:29,31; Gal 1:8,9
4. K: Honnan tudható, hogy a Szentírás Isten szava? V: A Szentírás nyilvánvalóvá teszi magáról, hogy Isten szava, magasztossága és tisztasága által; minden részének egybehangzása és az egésznek a célja által, amely nem más, mint Istennek adni minden dicsőséget; világossága és ereje által, amely meggyőzi és megtéríti a bűnösöket, valamint vigasztalja és felnöveli a hívőket az üdvösségig. Mégis egyedül Isten Lelke képes – aki bizonyságot tesz a Szentírás által és a Szentírással az ember szívében – teljesen meggyőzni arról, hogy a Szentírás maga Isten szava. Hós 8:12; 1Kor 2:6,7,13; Zsolt 119:18,129,140; Zsolt 12:6; ApCsel 10:43; ApCsel 26:22; Róma 3:19,27; ApCsel 18:28; Zsid 4:12; Jak 1:18; Zsolt 19:7-9; Róma 15:4; ApCsel 20:32; Jn 16:13,14 1Jn 2:20,27; Jn 20:31
5. K: Mit tanít elsősorban a Szentírás? V: A Szentírás elsősorban azt tanítja, hogy mit kell az embernek hinnie Istenről és mi a kötelessége Isten felé.
AMIT AZ EMBERNEK HINNIE KELL ISTENRŐL
6. K: Mit ismertet meg velünk a Szentírás Istenről? V: A Szentírás megismerteti velünk, hogy kicsoda Isten, az Istenség személyeit, rendeleteit és rendeleteinek megvalósítását. Zsid 11:6; 1Jn 5:17; ApCsel 15:14,15,18; ApCsel 4:27,28
7. K: Kicsoda Isten? V: Isten Lélek, aki önmagában és önmagától lényében, dicsőségében, boldogságában és tökéletességében végtelen. Önmagában és önmagának teljesen elegendő, örökkévaló, változhatatlan, felfoghatatlan, mindenütt jelenvaló, mindenható, mindentudó, bölcs, szent, igaz, irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő és bővölködik jóságban és igazságban. Jn 4:24; 2Móz 3:14; Jób 11:7-9; ApCsel 7:2; 1Tim 6:15; Mt 5:48; 1Móz 17:1; Zsolt 90:2; Mal 3:6; Jak 1:17; 1Kir 8:27; Zsolt 139:1-13; Jel 4:8; Zsid 4:13; Zsolt 147:5; Róma 16:27; Ézs 6:3; Jel 15:4; 5Móz 32:4; 2Móz 34:6
8. K: Létezik-e több Isten? V: Csak egyetlen élő és igaz Isten van. 5Móz 6:4; 1Kor 8:4,6; Jer 10:10
9. K: Hány személy van az Istenségben? V: Három személy van az Istenségben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman egy igaz, örök Isten, azonos lényegűek, egyenlők hatalomban és dicsőségben, mégis megkülönböztethetőek sajátosságaik alapján. 1Jn 5:7; Mt 3:16-17; Mt 28:19; 2Kor 13:14; Jn 10:30 10. K: Melyek a sajátosságaik az Istenség három személyének? V: Az Atya sajátossága, hogy ő nemzette a Fiút, a Fiúé az, hogy az Atyától nemzetett, a Szentléleké pedig, hogy az Atyától és a Fiútól származik öröktől fogva. Zsid 1:5,6,8; Jn 1:14,18; Jn 15:26; Gal 4:6
11. K: Honnan tudható, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlők az Atyával? V: A Szentírás kinyilvánítja, hogy a Fiú és a Szentlélek Isten, egyenlők az Atyával, olyan neveket, tulajdonságokat, munkákat és imádatot tulajdonítva nekik, amelyek egyedül Istent illetik meg. Ézs 6:3,5,8; Jn 12:41; ApCsel 28:25; 1Jn 5:20; ApCsel 5:3,4; Jn 1:1; Ézs 9:6; Jn 2:24-25; 1Kor 2:10,11; Kol 1:16; 1Móz 1:2; Mt 28:19; 2Kor 8:14
12. K: Mit nevezünk Isten rendeleteinek? V: Isten rendeletei az ő akaratának és elhatározásának bölcs, szabad és szent cselekedetei, melyek által minden bekövetkezőt öröktől fogva, megváltozhatatlanul előre elrendelt saját dicsőségére, kiváltképpen az angyalokkal és emberekkel kapcsolatban. Ef 1:4,11; Róma 11:33; Róma 9:14,15,18,22,23; Zsolt 33:11
13. K: Mit rendelt el Isten kiváltképpen az angyalokkal és emberekkel kapcsolatban? V: Isten, örök és megváltozhatatlan rendelete által, az ő szeretetéből, dicsőséges kegyelmének magasztalására, hogy az a kellő időben nyilvánvalóvá váljon, egyes angyalokat a dicsőségre, Krisztusban pedig egyes embereket az örök életre választott ki, és eleve elrendelte az ahhoz szükséges eszközöket is. Szuverén hatalma és akaratának kikutathatatlan tanácsa szerint – amely által tetszése szerint kiterjeszti vagy visszafogja kegyelmét –, elhagyta és gyalázatra valamint haragra rendelte a többieket, bűnük büntetéseként, dicsőséges igazságának magasztalására. 1Tim 5:21; Ef 1:4-6; 2Thessz 2:13,14; Róma 9:17,18,21,22; Mt 11:25,26; 2Tim 2:20; Júd 4; 1Pét 2:8
14. K: Hogyan valósítja meg Isten a rendeleteit? V: Isten a teremtésben és a gondviselésben valósítja meg a rendeleteit, tévedhetetlen eleve ismerése, valamint akaratának szabad és változhatatlan tanácsa szerint.
15. K: Mi a teremtés munkája? V: A teremtés munkája az, amelyet Isten kezdetben tett, vagyis a semmiből hat nap alatt, hatalmának szavával, saját magának, igen jónak megalkotta a világmindenséget és minden benne lévőt.
16. K: Hogyan teremtette Isten az angyalokat? V: Isten minden angyalt léleknek, halhatatlannak, szentnek, az ismeretben kiválónak, hatalmas erejűnek teremtett, parancsolatainak végrehajtására és nevének magasztalására, mégis a változásnak alávetve. Kol 1:16; Zsolt 104:4; Mt 22:30; Mt 25:31; 2Sám 14:17; Mt 24:36; 2Thessz 1:7; Zsolt 103:20,21; 2Pét 2:4
17. K: Hogyan teremtette Isten az embert? V: Miután Isten minden más teremtményt megalkotott, megteremtette az embert férfiúvá és nővé. A föld porából formálta meg a férfi testét, a nőt pedig a férfi oldalbordájából és megáldotta őket élő, értelmes és halhatatlan lélekkel. A saját képmására teremtette őket, megáldva őket ismerettel, igazságossággal és szentséggel, törvényét a szívükbe írta és erőt adott annak betöltéséhez, valamint uralmat adott nekik a teremtmények fölött. Mégis az elbukás lehetőségével teremtette meg őket. 1Móz 1:27,28; 1Móz 2:7,22; Jób 35:11; Préd 12:7; Mt 10:28; Lk 23:43; Kol 3:10; Ef 4:24; Róma 2:14,15; Préd 7:29; 1Móz 3:6
18. K: Mi Isten gondviselése? V: Isten gondviselése az, hogy szentül, bölcsen és hatalommal fenntartja és kormányozza minden teremtményét, és elrendeli azokat és azok minden cselekvését a saját dicsőségére. Zsolt 145:17; Zsolt 104:24; Ézs 28:29; Zsid 1:3; Zsolt 103:19; Mt 10:29-31; 1Móz 45:7; Róma 11:36; Ézs 63:14
19. K: Mi Isten gondviselése az angyalok felé? V: Isten az ő gondviselése által megengedte az angyalok egy részének, hogy szándékosan és jóvátehetetlenül bűnbe és kárhozatba essenek, korlátozva és elrendelve azt, valamint bűneiket, a saját dicsőségére. A többieket megerősítette szentségben és boldogságban, és tetszése szerint hatalmának, irgalmának és igazságának kiszolgáltatására rendelte el mindannyiukat. Júd 6; 2Pét 2:4; Zsid 2:16; Jn 8:44; Jób 1:12; Mt 8:31; 1Tim 5:21; Mk 8:38; Zsid 12:22; Zsolt 104:4; 2Kir 19:35; Zsid 1:14 20. K: Mi volt Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette? V: Isten gondviselése az ember felé abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette az volt, hogy a paradicsomba helyezte, megbízta annak művelésével, és szabadon ehetett a föld minden gyümölcséből. Uralma alá helyezte a teremtményeket, és elrendelte a házasságot a segítségére. Megengedte neki, hogy közösségben legyen vele, megszentelvén a hetedik napot, és az élet szövetségére lépett vele, a személyes, tökéletes és állandó engedelmesség feltételével, amely szövetségnek az élet fája volt a pecsétje. Ezenkívül megtiltotta neki, hogy egyék a jó és a rossz tudásának a fájáról, mert máskülönben meghal. 1Móz 2:3,8,9,15-18; 1Móz 1:26-29; 1Móz 3:8,12; Róma 10:5
21. K: Megmaradt-e az ember abban az állapotában, amelyben Isten megteremtette? V: Első szüleink saját szabad akaratukból, a Sátán kísértésének következtében, megszegték Isten parancsolatát, amikor ettek a tiltott gyümölcsből, és ezáltal kiestek az ártatlanság állapotából, amelyben teremtettek. 1Móz 3:6-8,13; Préd 7:29; 2Kor 11:3
22. K: Az egész emberiség elbukott ebben az első bűnben? V: Az Ádámmal, mint képviselővel kötött szövetség nemcsak rá, hanem leszármazottaira is érvényes, ezért az egész emberiség, Ádám természetes leszármazottai, vétkezett benne és elbukott vele ebben az első bűnben. ApCsel 17:26; 1Móz 2:16,17; Róma 5:12-20; 1Kor 15:21,22
23. K: Milyen állapotba került az emberiség a bűneset következtében? V: A bűneset következtében az emberiség a bűn és nyomorúság állapotába került.
24. K: Mi a bűn? V: A bűn Isten bármely törvényéhez – mint az értelmes teremtménynek adatott mércéhez – való igazodás bárminemű hiánya vagy annak megszegése.
25. K: Miben áll azon állapot bűnössége, amelybe az ember bukása miatt került? V: Azon állapot bűnössége, amelybe az ember bukása miatt került, Ádám első bűnének vétkéből, és azon igazságosság hiányából áll, amelyben teremtetett, valamint természetének romlottságából, amelyből kifolyólag ellenszegülő, és teljesen képtelen és alkalmatlan minden lelki jóra, és teljesen hajlamos minden gonoszra szüntelenül. Ezt nevezik eredendő bűnnek és ebből származik minden jelenlegi törvényszegés. Róma 5:6,12,19; Róma 3:10-19; Ef 2:1-3; Róma 8:7,8; 1Móz 6:5; Jak 1:14,15; Mt 15:19
26. K: Hogyan közvetítődik az eredendő bűn első szüleinktől a leszármazottaiknak? V: Az eredendő bűn első szüleinktől a természetes úton tőlük származó utódaiknak közvetítődik, így minden leszármazottúk bűnben fogan és születik. Zsolt 51:5; Jób 14:4; Jób 15:14; Jn 3:6
27. K: Milyen nyomorúságot hozott a bűneset az emberiségre? V: A bűneset következtében az emberiség elveszítette közösségét Istennel, az ő haragja és átka alá került, ezért emberi természetünk szerint a harag fiai vagyunk, a Sátán megkötözött foglyai, igazságosan kiszolgáltatva minden büntetésnek ebben a világban és az eljövendőben. 1Móz 3:8,10,24; Ef 2:2,3; 2Tim 2:26; 1Móz2:17; JerSir 3:39; Róma 6:23; Mt 25:41,46; Júd 7
28. K: Mi a bűn büntetése ebben a világban? V: A bűn büntetése ebben a világban lehet belső, mint az értelem vaksága, elvetemült [erkölcsi ítéletre képtelen] gondolkodás, erős tévelygések, a szív keménysége, a lelkiismeret rettegése és gyalázatos szenvedélyek; vagy lehet külső, mint Isten átka a teremtett világon miattunk, és minden egyéb gonosz, ami testünkkel, nevünkkel, állapotunkkal, kapcsolatainkkal és foglalatosságainkkal történik, beleértve a halált is. Ef 4:18; Róma 1:26,28; 2Thessz 2:11; Róma 2:5; Ézs 33:14; 1Móz 4:13; Mt 27:4; 1Móz 3:17; 5Móz 28:15-18; Róma 6:21,23
29. K: Mi a bűn büntetése az eljövendő világban? V: A bűn büntetése az eljövendő világban az Isten vigasztaló jelenlététől való örök elszakítottság, és a pokol tüzében való szünet nélküli elviselhetetlen gyötrelmek testben és lélekben, örökké. 30. K: Hagyja-e Isten, hogy az egész emberiség elvesszen a bűn és nyomorúság állapotában? V: Isten nem hagyja, hogy minden ember elvesszen a bűn és nyomorúság állapotában, amelybe az első szövetség, az úgynevezett cselekedeti szövetség megszegésével került, hanem szeretetéből és irgalmából megszabadítja választottait belőle, és az üdvösség állapotába juttatja őket a második szövetség által, amelyet általában kegyelmi szövetségnek neveznek. 1Thessz 5:9; Gal 3:10,12,21; Tit 3:4-7; Róma 3:20,8,9
31. K: Kivel kötött Isten kegyelmi szövetséget? V: Isten Krisztussal, mint a második Ádámmal kötött kegyelmi szövetséget, és benne minden választottal, mint az ő magjával [utódaival]. Gal 3:16; Róma 5:15-21; Ézs 53:10,11
32. K: Hogyan nyilvánul meg Isten kegyelme a második szövetségben? V: Isten kegyelme úgy nyilvánul meg a második szövetségben, hogy szabadon felajánl egy Közbenjárót a bűnösöknek, és általa életet és üdvösséget. A hitet kívánja meg tőlük feltételként, hogy hasznossá tegye őt számukra, megígéri és megadja az ő Szentlelkét minden választottjának, hogy kimunkálja bennük ezt a hitet, és minden más üdvözítő kegyelmet, valamint hogy képesekké tegye őket a szent engedelmességre, amely hitük igazságának és Isten iránti hálájuknak a bizonyítéka, és az elrendelt üdvösségre vezető út. 1Móz 3:15; Ézs 42:6; Jn 6:27; 1Jn 5:11,12; Jn 3:16; Jn 1:12; Péld 1:23; 2Kor 4:13; Gal 5:22,23; Ez 36:27; Jak 2:18,22; 2Kor 5:14-15; Ef 2:18
33. K: Mindig ugyanazon módon alkalmazták a kegyelmi szövetséget? V: A kegyelmi szövetséget nem mindig ugyanazon a módon alkalmazták, másképp alkalmazták az Ószövetség alatt, mint az Újszövetség idején.
34. K: Hogyan alkalmazták a kegyelmi szövetséget az Ószövetség idején? V: A kegyelmi szövetséget az Ószövetség alatt ígéretek, próféciák, áldozatok, a körülmetélés, a páskabárány és más jelképek és rendelések által alkalmazták, amelyek mind az eljövendő Krisztust ábrázolták ki, és amelyek abban az időben elegendőek voltak arra, hogy felépítsék a választottakat a megígért Messiásba vetett hitben, aki által teljes bűnbocsánatot és örök üdvösséget nyertek. Róma 15:8; ApCsel 3:20,24; Zsid 10:1; Róma 4:11; 1Kor 5:7; Zsid 8;9;10;11;13 fejezetek; Gal 3:7-9,14
35. K: Hogyan alkalmazzák a kegyelmi szövetséget az Újszövetség idején? V: Az Újszövetség alatt, amikor Krisztus, a lényeg, nyilvánvalóvá lett, ugyanazt a kegyelmi szövetséget az Ige prédikálásában, a keresztség és az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatásában kellett és kell alkalmazni. Ezekben a kegyelem és üdvösség még teljesebben, nyilvánvalóbban és hatékonyabban tárul fel, minden nemzet számára. Mk 16:15; Mt 28:19,20; 1Kor 11:23-25; 2Kor 3:6-9; Zsid 8:6,10,11
36. K: Ki a kegyelmi szövetség Közbenjárója? V: A kegyelmi szövetség egyetlen Közbenjárója az Úr Jézus Krisztus, aki – Isten örökkévaló Fiaként egylényegű és egyenlő az Atyával – az idők teljességekor emberré lett, és így egy személyben, de két teljes, megkülönböztethető természetben Isten és ember volt, és továbbra is az marad mindörökké. 1Tim 2:5; Jn 1:1,14; Jn 10:30; Fil 2:6; Gal 4:4; Lk 1:35; Róma 9:5; Kol 2:9; Zsid 7:24,25
37. K: Hogyan vált Krisztus, Isten Fia, emberré? V: Krisztus, Isten Fia, emberré lett, magára véve egy valódi testet, és egy értelmes lelket, a Szentlélek ereje által, szűz Mária méhében, az ő lényegéből fogantatott, tőle született, de bűn nélkül való volt. Jn 1:14; Mt 26:38; Lk 1:27,31,35,42; Gal 4:4; Zsid 4:15; Zsid 7:26
38. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten legyen? V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten legyen, hogy fenntartsa és megakadályozza, hogy az emberi természet Isten végtelen haragja és a halál hatalma alá süllyedjen. Továbbá azért, hogy szenvedéseit, engedelmességét és közbenjárását értékessé és hatékonnyá tegye, valamint hogy eleget tegyen Isten igazságának és megnyerje jóindulatát, megvásároljon egy különleges népet magának, nekik adja a Lelkét, legyőzze összes ellenségüket és örök üdvösségre jutassa őket. ApCsel 2:24,25; Róma 1:4; Róma 4:25; Zsid 9:14; ApCsel 20:28; Zsid 7:25-28; Róma 3:24-26; Ef 1:6; Mt 3:17; Tit 2:13,14; Gal 4:6; Lk 1:68,69,71,74; Zsid 5:8,9; Zsid 9:11-15
39. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró ember legyen? V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró ember legyen, hogy felmagasztalhassa természetünket, engedelmeskedhessen a törvénynek, szenvedhessen és közbenjárhasson értünk természetünkben és hogy megindulhasson erőtlenségeinken. Továbbá azért, hogy részesülhessünk a fiúváfogadásban és hogy bizalommal, bátran és szabadon járulhassunk a kegyelem trónusához. Zsid 2:14-16; Gal 4:4,5; Zsid 7:24,25 40. K: Miért volt szükséges, hogy a Közbenjáró Isten és ember legyen egy személyben? V: Azért volt szükséges, hogy a Közbenjáró, aki majd megbékíti Istent és az embert, önmaga Isten is és ember is legyen egy személyben, hogy Isten értünk elfogadhassa a mindkét természetnek megfelelő cselekedeteket, mi pedig támaszkodhassunk azokra, mint egy személy cselekedeteire. Mt 1:21,23; Mt 3:17; Zsid 9:14; 1Pét 2:6
41. K: Miért nevezték a Közbenjárónkat Jézusnak? V: Azért nevezték a Közbenjárónkat Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.
42. K: Miért nevezték a Közbenjárónkat Krisztusnak? V: Azért nevezték a Közbenjárónkat Krisztusnak, mert felettébb felkenettetett Szentlélekkel, valamint minden hatalommal és képességgel teljesen felruházva elkülöníttetett, hogy betöltse egyházának prófétai, főpapi és királyi tisztségét, mind a megaláztatott, mind a felmagasztaltatott állapotában. Jn 3:34; Zsolt 45:7; Jn 6:27; Mt 28:18-20; ApCsel 3:21,22; Lk 4:18,21; Zsid 5:5-7; Zsid 4:14,15; Zsolt 2:6; Mt 21:5; Ézs 9:6,7; Fil 2:8-11
43. K: Hogyan gyakorolja Krisztus a prófétai tisztségét? V: Krisztus a prófétai tisztségét úgy gyakorolja, hogy felfedi – minden korban az ő Lelke és Igéje által, és különböző módokon kiszolgáltatva – Isten teljes akaratát az egyháznak mindenben, ami épülésüket és üdvösségüket szolgálja. Jn 1:18; 1Pét 1:10-12; Zsid 1:1,2; Jn 15:15; ApCsel 20:23,31; Ef 4:11-13
44. K: Hogyan gyakorolja Krisztus a főpapi tisztségét? V: Krisztus a főpapi tisztségét úgy gyakorolja, hogy egyszer felajánlotta önmagát szeplőtelen áldozatként Istennek, engesztelésül népe bűneiért, továbbá úgy, hogy állandóan közbenjár érettük. Zsid 9:14,28; Zsid 2:17; Zsid 7:25
45. K: Hogyan gyakorolja Krisztus a királyi tisztségét? V: Krisztus a királyi tisztségét úgy gyakorolja, hogy kihív a világból egy népet magának, és tisztviselőket, törvényeket és fegyelmezési előírásokat ad nekik, melyek által láthatóan kormányozza őket. Választottainak adományozza üdvözítő kegyelmét, megjutalmazza engedelmességüket, megfeddi őket bűneikért, megőrzi és támogatja őket minden kísértésük és szenvedésük közepette, visszatartja és legyőzi minden ellenségüket, valamint saját dicsőségére és választottai javára rendel el hatalmasan minden dolgot. Ezenkívül bosszút áll mindenki máson, aki nem ismeri Istent és nem engedelmeskedik az evangéliumnak. ApCsel 15:14-16; Ézs 55:4,5; 1Móz 49:10; Zsolt 110:1-3; Ef 4:11,12; 1Kor 12:28; Ézs 33:22; Mt 18:17,18; 1Kor 5:4,5; ApCsel 5:31; Jel 22:12; Jel 2:10; Jel 3:19; Ézs 63:9; 1Kor 15:25; Róma 14:10,11; Róma 8:28; 2Thessz 1:8,9; Zsolt 2:8,
46. K: Mi volt Krisztus megaláztatásának állapota? V: Krisztus megaláztatásának állapotát azok az egyszerű körülmények jelentik, amelyekben miértünk, megüresítve önmagát dicsőségétől, szolgai formát vett fel, fogantatásában és születésében, életében, halálában és halála után, a feltámadásáig. Fil 2:6-8; Lk 1:31; 2Kor 8:9; ApCsel 2:24
47. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus fogantatásában és születésében? V: Krisztus abban alázta meg magát fogantatásában és születésében, hogy bár Isten örökkévaló Fia és öröktől fogva az Atya kebelén van, tetszett neki, hogy az idők teljességekor az ember fiává legyen, egyszerű származású asszonytól származzon, tőle szülessen; igen lealacsonyító körülmények között.
48. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus életében? V: Krisztus úgy alázta meg magát életében, hogy alárendelte magát a törvénynek, amelyet tökéletesen betöltött, valamint megküzdött a világ méltatlanságaival, a Sátán kísértéseivel és a test gyengeségeivel, amelyek vagy az emberi természet jellemzői, vagy kifejezetten egyszerű körülményeinek a velejárói voltak. Gal 4:4; Mt 5:17; Róma 5:19; Zsolt 22:6; Zsid 12:2,3; Mt 4:1-12; Lk 4:13; Zsid 2:17,18; Zsid 4:15; Ézs 52:13,14
49. K: Hogyan alázta meg magát Krisztus halálában? V: Halálában Krisztus úgy alázta meg magát, hogy miután Júdás elárulta, a tanítványai elhagyták, a világ megvetette és elutasította, Pilátus elítélte, és üldözői megkínozták, valamint miután megküzdött a halál rettenetével és a sötétség erőivel is, és érezte és elszenvedte Isten haragjának a súlyát, feláldozta életét a bűnökért, vállalva a fájdalmas, gyalázatos és átkozott kereszthalált. Mt 27:4,26-50; Mt 26:56; Ézs 53:2,3,10; Jn 29:34; Lk 22:44; Fil 2:8; Zsid 12:2; Gal 3:13 50. K: Miben állt Krisztus megaláztatása halála után? V: Krisztus megaláztatása halála után abban állt, hogy eltemették és a holtak állapotában maradt, a halál hatalma alatt a harmadik napig. Ezt másképpen így fogalmazták meg: „szálla alá poklokra”. 1Kor 15:3,4; Zsolt 16:10; ApCsel 2:24-27,31; Róma 6:9; Mt 12:40
51. K: Mi volt Krisztus felmagasztaltatásának állapota? V: Krisztus felmagasztaltatásának állapota magában foglalja azt, hogy feltámadt, felemeltetett, az Atya jobb keze felől ült, és visszajön, hogy ítélkezzen a világ fölött. 1Kor 15:4; Mk 16:19; Ef 1:20; ApCsel 1:11; ApCsel 17:31
52. K: Hogyan magasztaltatott fel Krisztus feltámadásában? V: Krisztus feltámadásában úgy magasztaltatott fel, hogy nem látván romlást a halálban (hiszen lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa őt), és miután ugyanaz a teste, amelyben szenvedett, annak lényeges tulajdonságával (kivéve a halandóságot, és más, ehhez az élethez tartozó közönséges gyengeségeket), valóságosan egyesülve lelkével, a harmadik napon feltámadt halottaiból saját hatalma által. Ezáltal kinyilvánította önmagáról, hogy Isten Fia, hogy kielégítette az isteni igazságszolgáltatást, hogy legyőzte a halált, és azt, akinél volt annak uralma, valamint hogy élők és holtak Ura. Mindezt mint képviselő tette, egyházának fejeként, megigazulásukra, a kegyelemben való megelevenítésükre, az ellenséggel szemben való támogatásukra, és hogy meggyőzze őket arról, hogy feltámadnak a halálból az utolsó napon. ApCsel 2:24,27; Lk 24:39; Róma 6:9; Jel 1:18; Jn 10:18; Róma 1:4; Róma 8:34; Zsid 2:14; Róma 14:9; 1Kor 15:20-27; Ef 1:20-23; Kol 1:18; Róma 4:25; Ef 2:1,5,6; Kol 2:12
53. K: Hogyan magasztaltatott fel Krisztus mennybemenetelében? V: Krisztus úgy magasztaltatott fel mennybemenetelében, hogy miután gyakran megjelent és beszélgetett apostolaival feltámadása után, beszélt nekik az Isten országának dolgairól, és megparancsolta nekik, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, feltámadása után negyven nappal, a mi természetünkben, mint a mi fejünk, győzedelmeskedve ellenségein, láthatóan felment a mennyei magasságokba, hogy ott ajándékokat kapjon az emberek számára, felemelje tekintetünket az odafennvalókra, és helyet készítsen nekünk ott, ahol ő maga van, és ahol marad második eljöveteléig a világ végezetén. ApCsel 1:2,3,9-11; Mt 28;19-20; Zsid 6:20; Ef 4:8,10; Zsolt 68:18; Kol 3:1,2; Jn 14:3; ApCsel 3:21
54. K: Hogyan magasztaltatik fel Krisztus abban, hogy az Atya jobb keze felől ül? V: Krisztus úgy magasztaltatik fel abban, hogy az Atya jobb keze felől ül, hogy Isten-emberként az Atya Isten legnagyobb kegyébe emeltetett fel, minden örömmel, dicsőséggel és hatalommal mindenek felett a mennyben és a földön. Ezenkívül összegyűjti és megvédelmezi az egyházát, leigázza ellenségeiket, valamint szolgáit és népét ajándékokkal és kegyelmekkel látja el és közbenjár értük. Fil 2:9; ApCsel 2:28; Zsolt 16:11; Jn 17:5; Ef 1:22; 1Pét 3:22; Ef 4:10-12; Zsolt 110:1; Róma 8:34
55. K: Hogyan jár közben értünk Krisztus? V: Krisztus úgy jár közben értünk., hogy földi engedelmessége és áldozata érdeméért állandóan megjelenik emberi természetünkben az Atya előtt a mennyben, kinyilvánítva azt az akaratát, hogy földi engedelmessége és áldozata alkalmazva legyen az összes hívőre. Megválaszolja az ellenük felhozott vádakat, és naponkénti bukásaik ellenére a lelkiismeret nyugalmát, a kegyelem trónusához való szabad bejárást, valamint személyük és szolgálatuk elfogadását szerzi meg számukra. Zsid 9:12,24; Zsid 1.3; Jn 3:16; Róma 8:33,34; Róma 5:1,2; 1Jn 2:1,2; Zsid 4:16; Ef 1:6; 1Pét 2:5
56. K: Hogyan fog felmagasztaltatni Krisztus, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot? V: Krisztus úgy fog felmagasztaltatni, amikor újra eljön, hogy megítélje a világot, hogy ő, akit igazságtalanul ítéltek el gonosz emberek, újra eljön az utolsó napon nagy hatalommal, saját, és Atyja dicsőségének teljes megnyilvánulásában, összes szent angyalával, a riadó hangjával, az arkangyal szózatával és az Isten harsonájával, hogy megítélje a világot igazságban. ApCsel 3:14,15; Mt 24:30; Lk 9:26; Mt 25:31; 1Thessz 4:16; ApCsel 17:31
57. K: Milyen javakat szerzett meg nekünk Krisztus közbenjárásával? V: Krisztus a megváltást és a kegyelmi szövetség összes többi javát szerezte meg számunkra közbenjárásával.
58. K: Hogyan részesülünk azokban a javakban, amelyeket Krisztus szerzett meg? V: Azokban a javakban, melyeket Krisztus szerzett meg a számunkra, alkalmazásuk által részesülünk, amely különösen a Szentlélek Isten munkája.
59. K: Kik részesülnek a megváltásban Krisztus által? V: A megváltás bizonyosan alkalmaztatik és hatékonyan közöltetik mindazokkal, akiknek azt Krisztus megszerezte. Őket a Szentlélek kellő időben képessé tesz arra, hogy higgyenek Krisztusban az evangélium szerint. Ef 1:13,14; Jn 6:37,39; Jn 10:15,16; Ef 2:8; 2Kor 4:13 60. K: Üdvözülhetnek-e a természet világossága szerint élve azok, akik soha nem hallották az evangéliumot, és ezért nem ismerik Jézus Krisztust, és nem hisznek benne? V: Azok, akik soha nem hallották az evangéliumot, és ezért nem ismerik Jézus Krisztust, és nem hisznek benne, nem üdvözülhetnek, még akkor sem, ha figyelmesen rendezik életüket a természet világossága és az általuk gyakorolt vallás törvényei szerint. Mert nincsen üdvösség senki másban, hanem egyedül Krisztusban, aki csak az ő testének, az egyháznak a Megváltója. Róma 10:14; 2Thessz 1:8,9; Ef 2:12; Jn 1:10-12; Jn 8:24; Mk 16:16; 1Kor 1:20-24; Jn 4:22; Róma 9:31,32; Fil 3:4-9; ApCsel 4:12; Ef 5:23
61. K: Mindenki üdvözül, aki hallja az evangéliumot, és az egyházban él? V: Nem mindenki üdvözül, aki hallja az evangéliumot, és a látható egyházban él, hanem csakis az, aki a láthatatlan egyház valódi tagja. Jn 12:38-40; Róma 9:6; Mt 22:14; Mt 7:21; Róma 11:7
62. K: Mi a látható egyház? V: A látható egyházat azok alkotják, akik minden korban és mindenütt a világon az igaz vallást gyakorolják, gyermekeikkel együtt. 1Kor 1:2; 1Kor 12:13; Róma 15:9-12; Jel 7:9; Zsolt 2:8; Zsolt 22:27-31; Zsolt 45:17; Mt 28:19,20; Ézs 59:21; 1Kor 7:14; ApCsel 2:39; Róma 11:16; 1Móz 17:7
63. K: Melyek a látható egyház különleges kiváltságai? V: A látható egyház kiváltsága, hogy Isten különlegesen törődik vele és kormányozza, megvédi és fenntartja minden korban, összes ellensége ellenére is, valamint élvezi a szentek közösségét, az üdvösség közönséges eszközeit, és Krisztus által az összes tagja részesül a kegyelem felajánlásában az evangélium szolgálata révén, mely arról tanúskodik, hogy bárki, aki hisz őbenne, üdvözül, és ő senkit sem küld el, aki hozzá jön. Ézs 9:5,6; 1Tim 4:10; Zsolt 115:1,2,9; Ézs 31:4,5; Zak 12:2-4,8,9; ApCsel 2:39,42; Zsolt 147:19,20; Róma 9:4; Ef 4:11,12; Mk 16:15,16; Jn 6:37
64. K: Mi a láthatatlan egyház? V: A láthatatlan egyház mindazokból a választottakból áll, akik egybe voltak, vannak és lesznek gyűjtve az egyház feje, Krisztus vezetése alatt. Ef 1:10,22,23; Jn 10:16; Jn 11:52
65. K: Milyen különleges előnyöket élveznek a láthatatlan egyház tagjai Krisztus által? V: A láthatatlan egyház tagjai Krisztuson keresztül élvezik a vele való egyesülést és közösséget, kegyelemben és dicsőségben.
66. K: Milyen egyesülésben van részük a választottaknak Krisztussal? V: A választottak egyesülése Krisztussal Isten kegyelmének a munkája, amely által lelkileg és titokzatosan, mégis valóságosan és elválaszthatatlanul Isten egyesíti őket Krisztussal, mint fővel és férjjel. Ezt hatékony elhívásukban viszi véghez. Ef 1:22; Ef 2:6,7; 1Kor 6:17; Jn 10:28; Ef 5:23,30; 1Pét 5:10; 1Kor 1:9
67. K: Mi a hatékony elhívás? V: A hatékony elhívás Isten mindenható erejének és kegyelmének munkája, amely által Isten – a választottak iránti szabad és különleges szeretetéből, és semmi bennük lévő miatt, amely erre indítaná őt –, az általa elfogadható időpontban, Jézus Krisztushoz hívja és vonja őket, Igéje és Lelke által. Értelmüket üdvözítő módon megvilágosítja, akaratukat pedig megújítja és hatalmasan determinálja, hogy – noha önmagukban halottak a bűnben –, késszé és képesekké váljanak arra, hogy hívására szabadon válaszoljanak, és az ebben felajánlott és közölt kegyelmet elfogadják és megragadják. Jn 5:25; Ef 1:18-20; 2Tim 1:8,9; Tit 3:4,5; Ef 2:4,5,7-9; Róma 9:11; 2Kor 5:20; 2Kor 6:1,2; 2Thessz 2:13,14; ApCsel 26:18; 2Kor 2:10,12; Ez 11:19; Ez 36:26,27; Jn 6:45; Ef 2:5; Fil 2:13; 5Móz 30:6
68. K: Csak a választottak hívatnak el hatékonyan? V: Minden választott hatékonyan elhívatik, de csak egyedül ők, bár az Ige szolgálata által mások is lehetnek külsőleg elhívottak, és ez gyakran így is van, és lehet valamelyes részük a Lélek általános tevékenységében/és a Lélek általános munkáját is megtapasztalhatják. Mégis őket, akik szándékosan semmibe veszik és lenézik a nekik felajánlott kegyelmet, Isten igazságosan a hitetlenségükben hagyja és soha nem jönnek igazán Jézus Krisztushoz. ApCsel 13:48; Mt 22:14; Mt 7:22; Mt 13:20,21; Zsid 6:4-6; Jn 12:38-40 ApCsel 28:25-27; Jn 6:64,65; Zsolt 81:11,12
69. K: Milyen közösségük van a kegyelemben Krisztussal a láthatatlan egyház tagjainak? V: A láthatatlan egyház tagjainak közössége Krisztussal a kegyelemben azt jelenti, hogy részesülnek az ő közbenjárásának érdemében, a megigazulásukban, örökbefogadásukban, megszentelődésükben és minden másban, amely a vele való egységüket fejezi ki ebben az életben. Róma 8:30; Ef 1:5; 1Kor 1:30V: A megigazulás Isten ingyen kegyelmének egy cselekedete a bűnösök felé, amelyben megbocsátja minden bűnüket, valamint igaznak tekinti és fogadja el személyüket. Nem azért, ami őbennük van, sem cselekedeteikért, hanem kizárólag Krisztus tökéletes engedelmességéért és teljes elégtételéért, amelyet Isten nekik tulajdonít és egyedül hit által nyerhetnek el. Róma 3:22-28; Róma 4:5-8; 2Kor 5:19,21; Tit 3:5,7; Ef 1:7; Róma 5:17-19; ApCsel 10:43; Gal 2:16; Fil 3:9
71. K: Mi módon Isten ingyen kegyelmének egy cselekedete a megigazulás? V: Habár Krisztus, engedelmessége és halála által, Isten igazságosságának megfelelő, valóságos és teljes elégtételt szerzett azokért, akik megigazíttattak, mégis minthogy Isten ezt az elégtételt, amelyet tőlük is követelhetett volna, egy kezestől fogadja el, akiről ő maga gondoskodott, saját egyetlen Fia személyében, akinek igazságosságát nekik tulajdonította, és megigazulásukért semmit sem kívánt tőlük, csak hitet, amely szintén az ő ajándéka, így megigazulásuk ingyen kegyelemből van. Róma 5:8-10,19; 1Tim 2:5,6; Zsid 10:10; Mt 20:28; Dán 9:24,26; Ézs 53:4-6,10-12; Zsid 7:22; Róma 8:32; 1Pét 1:18,19; 2Kor 5:21; Róma 3:24,25; Ef 2:8; Ef 1:17
72. K: Mi a megigazító hit? V: A megigazító hit Isten üdvözítő kegyelme, amelyet a bűnös szívében munkál ki Igéje és Lelke által, amely által a bűnös – miután meggyőződött saját bűnösségéről és nyomorúságáról, valamint arról, hogy ebből az elveszett állapotából sem önmaga, sem semmilyen más teremtmény őt kiszabadítani nem képes – nemcsak beismeri az evangélium ígéretének igaz voltát, de el is fogadja azt és megnyugszik az evangéliumban bemutatott Krisztusban és az ő igazságosságában. Ezt bűnei bocsánatáért teszi és hogy Isten előtt igaznak legyen elfogadva és tekintve az üdvözülés céljából. Zsid 10:39; 2Kor 4:13; Ef 1:13,17-19; Róma 10:14-17; ApCsel 2:37; ApCsel 16:30,31; Jn 16:8,9; Róma 6:6; Ef 2:1; ApCsel 4:12; Jn 1:12; ApCsel 10:43; Fil 3:9; ApCsel 15:11
73. K: Hogyan igazít meg a hit egy bűnöst Isten előtt? V: A hit nem azon más kegyelmek miatt igazít meg egy bűnöst Isten előtt, amelyek mindig társulnak hozzá, vagy azok miatt a jócselekedetek miatt, amelyek a hit gyümölcsei, és Isten nem is a hit kegyelmét, vagy bármilyen abból fakadó cselekedetet számít be neki megigazulásáért, hanem a hit csakis úgy igazít meg, hogy az egy eszköz, amely által a bűnös elfogadja és alkalmazza Krisztust és az ő igazságát. Gal 3:11; Róma 3:28; Róma 4:5; Róma 10:10; Jn 1:12; Fil 3:9; Gal 1:16
74. K: Mi az örökbefogadás? V: Az örökbefogadás Isten ingyen kegyelmének egy cselekedete az ő egyetlen Fiában, Jézus Krisztusban és az ő érdeméért, amely által azok, akik megigazultak, Isten gyermekei közé számláltatnak. Az ő nevéről neveztetnek el és Fiának Lelke adatik nekik, atyai figyelme és gondoskodása alatt vannak, és részesülnek Isten gyermekeinek összes szabadságában és kiváltságában, öröklik az ígéreteket, és Krisztussal örököstársak lesznek a dicsőségben. 1Jn 3:1; Ef 1:5; Gal 4:4-6; Jn 1:12; 2Kor 6:18; Jel 3:12; Zsolt 103:13; Péld 14:26; Mt 6:32; Zsid 6:12; Róma 8:17
75. K: Mi a megszentelődés? V: A megszentelődés Isten kegyelmének a munkája, amely által azok, akiket Isten a világ teremtése előtt kiválasztott, hogy szentek legyenek, Lelkének hatalmas munkálkodása folytán – aki Krisztus halálát és feltámadását alkalmazza rájuk – a kellő időben egész valójukban megújulnak Isten képmására azáltal, hogy az életre vezető megtérés magjait és minden más üdvözítő kegyelmet a szívükbe helyez, ezeket a kegyelmeket pedig annyira felgerjeszti, növeli és megerősíti, hogy egyre inkább meghalnak a bűnnek és új életre támadnak fel. Ef 1:4; 1Kor 6:11; 2Thessz 2:13; Róma 6:4-6,14; Ef 4:23,24; ApCsel 11:18; 1Jn 3:9; Júd 20; Zsid 6:11,12; Ef 3:16-19; Kol 1:10,11
76. K: Mi az életre vezető megtérés? V: Az életre vezető megtérés egy üdvözítő kegyelem, amelyet Isten Lelke és Igéje munkál ki a bűnös szívében, mely által a bűnös nemcsak bűnei veszélyét, hanem szennyét és utálatosságát is meglátva és érezve, valamint megértve Istennek a megtérők iránt Krisztusban megnyilvánuló kegyelmét, olyan bűnbánó szívvel siratja el és utálja meg bűneit, hogy azokat teljesen elhagyva Isten felé fordul, hogy minden szándékával és igyekezetével szüntelen vele járjon és neki engedelmeskedjen. 2Tim 2:25; Zak 12:10; ApCsel 11:18,20,21; Ez 18:28,30,32; Lk 15:17,18; Hós 2:6,7; Ez 36:31; Ézs 30:22; Jóel 2:12,13; Jer 31:18,19; 2Kor 7:11; ApCsel 26:18; Ez 14:6; 1Kir 8:47,48; Zsolt 119:6,59,128; Lk 1:6; 2Kir 23:25
77. K: Miben különbözik a megigazulás és a megszentelődés? V: Noha a megszentelődés elválaszthatatlanul kapcsolódik a megigazuláshoz, mégis különböznek abban, hogy a megigazulásban Isten Krisztus igazságát tulajdonítja a bűnösnek, a megszentelődésben pedig az ő Lelke oltja belé a kegyelmet és teszi képessé a szentség gyakorlására. Az előbbiben a bűn megbocsáttatik, az utóbbiban leigáztatik. Továbbá az egyik minden hívőt egyenlően, tökéletesen megszabadít ebben az életben Isten bosszúálló haragjától, így soha nem kárhoztathatók. A másik viszont nem egyenlő mértékű a hívőkben, és nem is tökéletes ebben az életben senkiben, hanem a tökéletességre növekszik fel. 1Kor 6:11; 1Kor 1:30; Róma 4:6,8; Ez 36:27; Róma 3:24,25; Róma 6:6,14; Róma 8:33,34; 1Jn 2:12,14; Zsid 5:12-14; 1Jn 1:8,10; 2Kor 7:1; Fil 3:12-14
78. K: Honnan ered a megszentelődés tökéletlensége a hívőkben? V: A megszentelődés tökéletlensége a hívőkben a bűn maradékaiból ered, amelyek minden részükben megtalálhatók, valamint a test állandó kívánságaiból, amelyek a lélek ellen törnek. Ezáltal a kísértések gyakran legyőzik a hívőket és ők sokféle bűnbe esnek, lelki szolgálataikban megakadályoztatnak és legjobb cselekedetük is tökéletlen és szennyes Isten előtt. Róma 7:18,23; Mk 14:66-72; Gal 2:11,12; Zsid 12:1; Ézs 64:6; 2Móz 28:38
79. K: Kieshetnek-e az igazi hívők a kegyelem állapotából tökéletlenségeik miatt és a számos kísértés és bűn miatt, amelyek elborítják őket? V: Az igazi hívők, Isten változhatatlan szeretete, valamint az ő rendelete és szövetsége miatt, mely szerint állhatatosságot ad nekik, továbbá Krisztussal való elválaszthatatlan egységük, az ő folytonos közbenjárása érettük, valamint a Lélek és az isteni mag bennük maradása miatt, sem teljesen, sem véglegesen nem eshetnek ki a kegyelem állapotából, hanem Isten erejéből megtartatnak az üdvösségre hit által. Jer 31:3; 2Tim 2:19; Zsid 13:20,21; 2Sám 23:5; 1Kor 1:8,9; Zsid 7:25; Lk 22:32; 1Jn 3:9; 1Jn 2:27; Jer 32:40; Jn 10:28; 1Pét 1:5 80. K: Lehet-e tévedhetetlen bizonyosságuk az igazi hívőknek afelől, hogy a kegyelem állapotában vannak, és abban ki is tartanak az üdvösségig? V: Azoknak, akik igazán hisznek Krisztusban, és igyekeznek jó lelkiismerettel járni előtte, rendkívüli kijelentés nélkül, hit által, mely ráépül Isten ígéreteinek igazságára, valamint a Lélek által, aki képessé teszi őket, hogy meglássák magukban azokat a kegyelmeket, melyekre nézve az élet ígéretei adattak, és aki tanúságot tesz a lelkükkel együtt, hogy Isten gyermekei közé tartoznak, tévedhetetlen bizonyosságuk lehet afelől, hogy a kegyelem állapotában vannak, és ki is tartanak abban az üdvösségig. 1Jn 2:3; 1Kor 2:12; 1Jn 3:14,18,19,21,24; 1Jn 4:13,16; Zsid 6:11-12; Róma 8:16; 1Jn 5:13
81. K:Minden hívő mindenkor bizonyos afelől, hogy a kegyelem állapotában van és hogy üdvözülni fog? V: Mivel a kegyelem és üdvösség felőli bizonyosság nem tartozik a hit lényegéhez, az igazi hívők hosszú ideig várakozhatnak, mielőtt azt megkapják. Miután azt megtapasztalták, a bizonyosság gyengülhet és meg is szakadhat, különböző betegségek, bűnök, kísértések és elhagyatottság miatt. Mégis soha nem maradnak Isten Lelkének jelenléte és támogatása nélkül, hogy ne süllyedjenek a teljes kétségbeesésbe. Ef 1:13; Ézs 50:10; Zsolt 88:1-3;6,7,9,10,13-15; Zsolt 77:1-12; Én 5:2,3,6; Zsolt 51:8,12; Zsolt 31:22; Zsolt 22:1; 1Jn 3:9; Jób 13:15; Zsolt 73:15,23; Ézs 54:7-10
82. K: Milyen dicsőségben való közösségük van a láthatatlan egyház tagjainak Krisztussal? V: A láthatatlan egyház tagjainak dicsőségben való közösségük Krisztussal ebben az életben van, valamint közvetlen a halál után, és végül a feltámadáskor, az ítélet napján lesz tökéletes. 2Kor 3:18; Lk 23:43; 1Thessz 4:17
83. K: Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, melyet a láthatatlan egyház tagjai élveznek ebben az életben? V: A láthatatlan egyház tagjai Krisztussal megkapják ebben az életben a dicsőség első gyümölcseit, mivel ők tagjai neki, a főnek, és így részesei annak a dicsőségnek, amely őt teljesen befogadta. Ennek zálogaként átélik Isten szeretetét, a lelkiismeret békéjét, a Szentlélekben való örömet és a dicsőség reménységét. A gonoszok számára viszont éppen ellenkezőleg, Isten bosszúálló haragjának megérzése, a lelkiismeret rettegése és az ítélet félelmetes várása a kezdete azoknak a gyötrelmeknek, amelyeket haláluk után fognak elszenvedni. Ef 2:5,6; Róma 5:1,2,5; 2Kor 1:22; Róma 14:17; 1Móz 4:13; Mt 27:4; Zsid 10:27; Róma 2:9; Mk 9:44
84. K: Minden ember meghal? V: Mivel a bűn zsoldjaként a halál fenyeget, ezért elrendeltetett, hogy minden ember egyszer meghaljon, mert mindenki vétkezett. Róma 6:23; Zsid 9:27; Róma 5:12
85. K: Ha a bűn zsoldja a halál, miért nem menekülnek meg az igazak a haláltól, tekintettel arra, hogy minden bűnük megbocsáttatott Krisztusban? V: Az igazak meg fognak szabadulni magától a haláltól az utolsó napon, és még a halálban is megszabadulnak annak fullánkjától és átkától. így tehát, bár meghalnak, ezt Isten az ő szeretetéből teszi, hogy tökéletesen megszabadítsa őket a bűnből és nyomorúságból, és hogy felkészítse őket a Krisztussal való további közösségre, amelybe akkor lépnek be. 1Kor 15:26,55-57; Zsid 2:15; Ézs 57:1,2; 2Kir 22:20; Jel 14:13; Ef 5:27; Lk 23:43; Fil 1:23
86. K: Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után? V: A dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után, abban áll, hogy Isten tökéletesen szentté teszi lelküket, és befogadja őket a mennyei magasságokba, ahol világosságban és dicsőségben szemlélhetik az ő orcáját, testük teljes megváltását várva, amely a halálban továbbra is Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban, mint fekvőhelyén, amíg az utolsó napon ismét egyesül lelkével. A gonoszok lelke azonban halálukkor a pokolra vettetik, ahol gyötrelemben és teljes sötétségben marad, testük pedig a sírban, mint börtönben tartatik, a feltámadásáig és ítéletéig ama nagy napon. Zsid 12:32; 2Kor 5:1,6,8; Fil 1:23; ApCsel 3:21; Ef 4:10; 1Jn 3:2; 1Kor 13:12; Róma 8:23; Zsolt 16:9; 1Thessz 4:14; Ézs 57:2; Jób 19:26,27; Lk 16:23,24; ApCsel 1:25; Júd 6,7
87. K: Mit kell hinnünk a feltámadást illetően? V: Azt kell hinnünk, hogy az utolsó napon feltámadnak a halottak, mind az igazak, mind a hamisak. Akkor azok, akik élnek, egy pillanat alatt elváltoznak. A holtak ugyanazon teste pedig, amely a sírban feküdt, lelkükkel ismét mindörökre egyesülve feltámad Krisztus ereje által. Az igazak teste, Krisztus Lelke által, és az ő, mint fejük, feltámadásának érdeméért, feltámasztatik erővel, lelki testté, romolhatatlanságban és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá. A gonoszok teste pedig gyalázatban támad fel általa, mint megsértett bíró által. ApCsel 24:15; 1Thessz 4:15-17; Jn 5:28,29; 1Kor 15:21-23,42-44,51-53; Fil 3:21; Jn 5:27-29; Mt 25:33
88. K: Mi fog következni közvetlen a feltámadás után? V: Közvetlen a feltámadás után következik az angyalok és emberek általános és végső ítélete, melynek napját és óráját egy ember sem ismeri, hogy mindenki vigyázzon és imádkozzon, és legyen készen az Úr eljövetelére. 2Pét 2:4,6,7,14,15; Mt 25:46; Mt 24:36,42,44
89. K: Mi fog történni a gonoszokkal az ítélet napján? V: Az ítélet napján Krisztus a gonoszokat bal keze felől állítja, és a kárhozat félelmetes, de igazságos ítéletét mondja ki rájuk, lelkiismeretük teljes bizonyosságával és meggyőződésével. Azonnal kitaszíttatnak Isten kedves jelenlétéből és a Krisztussal, a szentjeivel és a szent angyalokkal való dicsőséges közösségből, a pokolra vettetnek, hogy ott testben és lélekben, kimondhatatlan gyötrelmek között bűnhődjenek, az ördöggel és angyalaival örökké. Róma 2:15,16; Mt 25:33,41-43; Lk 16:26; 2Thessz 1:8,9 90. K: Mi fog történni az igazakkal az ítélet napján? V: Az ítélet napján az igazak elragadtatnak felhőkön Krisztushoz, ő jobb keze felől állítja őket, nyilvánosan elismeri és felmenti őket, és ők vele együtt ítélkeznek majd az elvetemült angyalok és emberek felett, és befogadtatnak a mennybe, ahol teljesen és véglegesen megszabadulnak minden bűntől és nyomorúságtól. Felfoghatatlan örömmel telnek meg, tökéletesen szentté és boldoggá válnak mind testben, mind lélekben, a szentek és szent angyalok megszámlálhatatlan társaságában, de különösen az Atya Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus és a Szentlélek közvetlen látványában és a bennük való beteljesedésükben, az egész örökkévalóságon át. Ez a teljes és tökéletes közösség, amelyet a láthatatlan egyház tagjai élvezni fognak Krisztussal a dicsőségben, a feltámadáskor, az ítélet napján. 1Thessz 4:17,18; Mt 10:32; 1Kor 6:2,3; Mt 25:33,34,46; Ef 5:27; Jel 14:13; Zsolt 16:11; Zsid 12:22,23; 1Jn 3:2; 1Kor 13:12
LÁTVA, HOGY A SZENTÍRÁS TANÍTÁSA SZERINT ELSŐSORBAN MIT KELL HINNÜNK ISTENRŐL, A KÖVETKEZŐKBEN AZT VIZSGÁLJUK, HOGY MI AZ EMBER KÖTELESSÉGE ISTEN FELÉ.
91. K: Mit kíván Isten az embertől? V: Isten azt kívánja az embertől, hogy engedelmeskedjen az ő kijelentett akaratának. Róma 12:1,2; Mik 6:8; 1Sám 15:22
92. K: Mit jelentett ki Isten kezdetben az embernek engedelmessége mércéjeként? V: Isten az ártatlanság állapotában Ádámnak és benne az egész emberiségnek, egy különleges parancsa mellett, mely szerint nem ehet a jó és a rossz tudásának fájáról, az erkölcsi törvényt jelentette ki engedelmessége mércéjeként. 1Móz 1:26,27; Róma 2:14,15; Róma 10:5; 1Móz 2:17
93. K: Mi az erkölcsi törvény? V: Az erkölcsi törvény Isten akaratának kijelentése az emberiségnek, mellyel Isten mindenkit az ahhoz történő személyes, tökéletes és állandó igazodáshoz és engedelmességre irányít és kötelez, az egész ember alkatában és természetében, lélekben és testben, és mindazon, szentségre és igazságosságra vonatkozó kötelességek gyakorlásában, amelyekkel tartozik Istennek és az embereknek. Betöltése esetén életet ígért, megszegése esetén pedig halállal fenyegette meg az embert. 5Móz 1-3,31,33; Lk 10:26,27; 1Thessz 5:23; Lk 1:75; ApCsel 24:16; Róma 10:5; Gal 3:10,12
94. K: Van-e az erkölcsi törvénynek valamilyen haszna az ember számára a bűneset óta? V: Noha a bűneset óta egyetlen ember sem képes eljutni az igazságosságra és életre az erkölcsi törvény által, mégis nagy haszna van, amennyire általánosan minden embernek, úgy külön az újjá nem születetteknek, és külön az újjászületetteknek.
95. K: Miben van hasznára az erkölcsi törvény minden embernek? V: Az erkölcsi törvény hasznára van minden embernek abban, hogy közli velük Isten szent természetét és akaratát, valamint kötelességüket, kötelezve őket, hogy annak megfelelően járjanak. Meggyőzi őket arról, hogy képtelenek azt betölteni, továbbá meggyőzi őket természetük, szívük és életük bűnös fertőzöttségéről. Megalázza őket bűnük és nyomorúságuk érzetében, és ezáltal hozzásegíti őket ahhoz a világosabb látáshoz, hogy szükségük van Krisztusra és az ő tökéletes engedelmességére. 3Móz 11:44,45; 3Móz 20:7,8; Róma 8:12; Mik 11:8; Jak 2:10,11; Zsolt 19:11,12; Róma 7:7; Róma 3:9,20,23; Gal 3:21,22; Róma 10:4
96. K: Miben van különösen hasznára az erkölcsi törvény az újjá nem született embereknek? V: Az erkölcsi törvény abban van hasznára az újjá nem született embereknek, hogy felébreszti lelkiismeretüket, hogy meneküljenek az eljövendő harag elől, és hogy Krisztushoz vezesse őket. Máskülönben mentség nélkül maradnak, annak átka alatt. 1Tim 1:9,10; Gal 3:10,24; Róma 1:20; Róma 2:15
97. K: Milyen különleges haszna van az erkölcsi törvénynek az újjászületett emberek számára? V: Noha azok, akik újjászülettek, és hisznek Krisztusban, megszabadíttatnak az erkölcsi törvény, mint cselekedeti szövetség alól, és így sem nem igazulnak meg, sem nem ítéltetnek el általa, mégis, a törvény általános hasznán kívül, amely velük együtt minden emberre kihat, különleges haszna számukra abban van, hogy megmutatja, mennyire rászorulnak Krisztusra, hogy betöltse azt és elszenvedje annak átkát helyettük, valamint javukra. Ezáltal még nagyobb hálára ösztönzi őket, valamint arra, hogy ezt abban fejezzék ki, hogy még nagyobb gonddal igyekeznek igazodni ahhoz, mint engedelmességük mércéjéhez. Róma 6:14; Gal 4:4,5; Róma 3:20; Gal 5:23; Róma 7:4,6,24,25; Gal 3:13,14; Róma 8:1,3,4
98. K: Hol van összegezve az erkölcsi törvény? V: Az erkölcsi törvényt összegezve a tízparancsolat foglalja magában, amelyet Isten a Sínai hegyen mondott el és két kőtáblára írta azokat. A tízparancsolat Mózes II. könyvének huszadik fejezetében van feljegyezve. Az első négy parancsolat Isten iránti kötelességünk foglalata, a másik hat pedig az emberek iránt való kötelességünket tartalmazza. 5Móz 10:4; 2Móz 34:1,4; Mt 22:37-40
99. K: Milyen szabályokat kell betartanunk a tízparancsolat helyes értelmezéséhez? V: A tízparancsolat helyes értelmezéséhez a következő szabályokat kell betartanunk: 1. A törvény tökéletes, és mindenkit, az egész embert a törvény igazságosságához való teljes igazodásra és teljes engedelmességre kötelezi örökké, oly módon, hogy minden kötelesség legteljesebb tökéletességét kívánja meg és megtiltja minden bűn legkisebb mértékét is. Zsolt 19:7; Jak 2:10; Mt 5:21,22
2. A törvény lelki, és így kiterjed az értelemre, az akaratra és az érzelmekre, és a lélek minden más cselekvő erejére, valamint a szavakra, a cselekedetekre és a megnyilvánulásokra. Róma 7:14; 5Móz 6:5; Mt 22:37-39; Mt 5:21,22,27,28,33,34,37-39,43,44
3. Isten több parancsolatban, más-más tekintetben, de egy és ugyanazon dolgot tiltja vagy kívánja meg. Kol 3:5; Ámos 8:5; Péld 1:19; 1Tim 6:10
4. Ahol Isten megparancsol egy kötelességet, ott az azzal ellentétes bűnt tiltja, és ahol tilt egy bűnt, ott az azzal ellentétes kötelességet megparancsolja. Ebből következően, ahol Isten ad egy ígéretet, ott az azzal ellentétes fenyegetés is szerepel, és ahol fenyeget Isten, ott az azzal ellentétes ígéret is szerepel. Ézs 58:13; 5Móz 6:13; Mt 4:9,10; Mt 15:4,6; Mt 5:21-25; Ef 4:28; 2Móz 20:7,12; Péld 30:17; Jer 18:7,8; Zsolt 15:1,4,5; Zsolt 24:4,5
5. Amit Isten megtilt, azt nem szabad soha megtenni. Amit megparancsol, az mindig kötelességünk. Mégse kell minden egyes kötelességünket mindenkor gyakorolni. Jób 13:7,8; Róma 3:8; Jób 36:21; Zsid 11:25; 5Móz 4:8,9; Mt 12:7
6. Minden egyes bűnben vagy kötelességben Isten tiltja vagy megparancsolja az összes ugyanolyan jellegű bűnt vagy kötelességet, beleértve okaikat, eszközeiket, alkalmaikat, látszatukat és az arra való ösztönzést. Mt 5:21,22,27,28; Mt 15:4,6; Zsid 10:24,25; 1Thessz 5:22; Júd 23; Gal 5:26; Kol 3:21
7. Kötelesek vagyunk helyzetünknek megfelelően arra igyekezni, hogy mindazokat a dolgokat, amelyeket Isten nekünk megtiltott vagy megparancsolt, azokat másokkal is elkerültessük vagy véghezvitessük, az ő helyzetükből fakadó kötelességeik szerint. 2Móz 20:10; 3Móz 19:17; 1Móz 18:19; Józs 14:15; 5Móz 6:6,7
8. Kötelesek vagyunk, helyzetünk és elhívásunk szerint, segítségére lenni másoknak a tőlük megparancsolt dolgokban, és őrizkedni attól, hogy részt vegyünk velük olyan dolgokban, amelyek számukra tiltva vannak. 2Kor 1:24; 1Tim 5:22; Ef 5:11100. K: Milyen különleges dolgokat kell figyelembe vennünk a tízparancsolatban? V: A tízparancsolatban figyelembe kell vennünk annak bevezetését, maguknak a parancsolatoknak a lényegét és azt a számos érvet, amely néhány parancsolatot alátámaszt, hogy minél inkább érvényre juttassa azt.
101. K: Mi a tízparancsolat bevezetése? V: A tízparancsolat bevezetése így hangzik: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.”, melyben Isten világosan megmutatja szuverenitását, mint aki JEHOVA, az örök, változhatatlan és mindenható Isten, aki önmagában és önmagától létezik, és minden szavának és munkájának életet ad. Továbbá megmutatja, hogy ő a szövetség Istene, miként régen Izraellel, úgy egész népével is. Ahogy kihozta őket szolgaságukból Egyiptomból, úgy bennünket is megszabadít lelki szolgaságunkból, hogy ezért csak őt tekintsük Istenünknek és megtartsuk összes parancsolatát. 2Mózes 20:2; Ézs 44:6; 2Mózes 3:14; 2Mózes 6:3; ApCsel 17:24,28; 1Mózes 17:7; Róma 3:29; Lk 1:74,75; 1Pét 1:15,17,18; 3Mózes 18:30; 3Mózes 19:37
102. K: Mi az első négy parancsolat összegzése, amelyek Isten iránti kötelességünket tartalmazzák? V: Az első négy parancsolat összegzése, amelyek Isten iránti kötelességünket tartalmazzák, az, hogy szeressük az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből és teljes elménkből.
103. K: Melyik az első parancsolat? V: Az első parancsolat ez: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem!”.
104. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten az első parancsolatban? V: Isten azt kívánja meg az első parancsolatban, hogy ismerjük meg és ismerjük el őt az egyetlen igaz Istenként, a mi Istenünkként, és ennek megfelelően imádjuk és dicsőítsük őt azáltal, hogy róla gondolkozunk, elmélkedünk, róla megemlékezünk, őt nagyra becsüljük, tiszteljük, csodáljuk, őt választjuk, szeretjük, rá vágyakozunk és őt féljük. Továbbá azáltal, hogy hiszünk neki, benne bízunk, reménykedünk, gyönyörködünk, örvendezünk, érte buzgólkodunk, segítségül hívjuk, neki adunk minden dicséretet és hálát, és neki engedelmeskedünk és hódolunk egész lényünkkel. Ezenkívül azáltal, hogy vigyázunk, hogy minden dologban kedvére tegyünk és megszomorodunk, ha bármiben megsértjük őt, valamint azáltal, hogy alázatosan járunk vele. 1Krón 28:9; 5Mózes 26:7; Ézs 43:10; Jer 14:22; Zsolt 95:6,7; Mt 4:10; Zsolt 29:2; Mal 3:16; Zsolt 63:6; Préd 12:1; Zsolt 71:19; Mal 1:6; Ézs 45:23; Józs 24:15,22; 5Mózes 6:5; Zsolt 73:25; Ézs 8:13; 2Mózes 14:31; Ézs 26:4; Zsolt 130:7; Zsolt 37:4; Zsolt 32:11; Róma 12:11; 4Mózes 25:11; Fil 4:6; Jer 7:23; Jak 4:7; 1Jn 3:22; Jer 31:18; Zsolt 119:136; Mik 6:8
105.K: Milyen bűnöket tilt Isten az első parancsolatban? V: Isten az első parancsolatban tiltja az ateizmust, ha Isten létét tagadjuk, vagy ha nincs Istenünk. Tiltja a bálványimádást, ha egynél több istent imád valaki, vagy az igaz Istennel együtt vagy helyett imád bármilyen más istent. Tiltja, ha nem ő az Istenünk vagy nem őt fogadjuk el Istenünkként. Tiltja bármi elmulasztását vagy elhanyagolását, amely neki jár és amelyet az első parancsolatban megkíván. Tiltja a tudatlanságot, a feledékenységet, a félreértéseket, a hamis véleményeket vele kapcsolatban és a méltatlan és gonosz gondolatokat róla, továbbá a titkaiban való merész, kíváncsi kutakodást. Tilt minden istentelenséget, istengyűlöletet, önszeretetet, önzést, valamint értelmünk, akaratunk és érzelmeink más dolgokra történő szertelen és mértéktelen fordítását, és azok elterelését róla teljesen vagy részben. Tiltja a hiábavaló hiszékenységet, hitetlenséget, tévtanítást, tévhitet, bizalmatlanságot, kétségbeesést, kijavíthatatlanságot és az ítélet alatti érzéketlenséget, a szív keménységét, büszkeséget, kevélységet, testi biztonságot, Isten kísértését. Tiltja a törvénytelen eszközök használatát és a törvényes eszközökben való bizakodást, a testi élvezeteket és örömöket, a romlott, vak túlbuzgóságot, a langyosságot és az Isten dolgaiban való közömbösséget. Ezenkívül tiltja az Istentől való elidegenedést és a hitehagyást, valamint a szentekhez, az angyalokhoz vagy bármilyen más teremtményhez való imádkozást, vagy az ő tiszteletüket. Tiltja az ördöggel történő minden egyezkedést és tanácskozást, és a javaslataira való hallgatást, valamint emberek felemelését hitünk és lelkiismeretünk uraivá. Tiltja Isten és az ő parancsolatainak becsmérlését és megvetését, a Lelkének való ellenállást és az ő megszomorítását, továbbá elégedetlenkedést és türelmetlenséget rendelkezései felett, és Isten ostoba vádlását azokért a rossz dolgokért, amelyeket ránk mér. Tiltja a dicséret tulajdonítását a véletlennek, bálványoknak, magunknak vagy bármilyen más teremtménynek azért a jóért, amelyek vagyunk, amink van vagy amit megtehetünk. Zsolt 14:1; Ef 2:12; Jer 2:27,28,32; 1Thessz 1:9; Zsolt 81:11; Ézs 43:2,23,24; Jer 4:22; Hós 4:1,6,12; ApCsel 17:23,29; Ézs 40:18; Zsolt 50:21; 5Mózes 29:29; Tit 1:16; Zsid 12:16; Róma 1:25,30; 2Tim 3:2,4; Fil 2:21; 1Jn 2:15,16; 1Sám 2:29; Kol 2:2,5,18; 1Jn 4:1; Zsid 3:12; Gal 5:20; Tit 3:10; ApCsel 26:9; Zsolt 78:22; 1Mózes 4:13; Jer 5:3; Ézs 42:25; Róma 2:5; Jer 13:15; Zsolt 10:2,13; Zóf 1:12; Mt 4:7; Róma 3:8; Jer 17:5; Gal 4:17; Jn 16:2; Lk 9:54,55; Jel 3:16; Jel 2:1; Ez 14:5; Ézs 1:4,5; Róma 10:13,14,25,26; Jel 19:10; Mt 4:10; 3Mózes 20:6; 1Sám 28:7,11; 1Krón 10:13,14; ApCsel 5:3; 2Kor 1:24, Mt 23:9; 5Mózes 32:15; 2Sám 12:9; Péld 13:13; ApCsel 7:51; Ef 4:30; Zsolt 73:2,3,13,15,22; Jób 1:22; 1Sám 6:7,9; Dán 5:23; 5Mózes 8:17; Dán 4:30; Hab 1:16
106. K: Mit tanítanak különösen ezek a szavak „én előttem” az első parancsolatban? V: Ezek a szavak, „én előttem”, vagy orcám előtt, az első parancsolatban azt tanítják, hogy Isten, aki mindent lát, különösen felfigyel arra a bűnre és utálja azt, ha bármilyen más istenünk van. Így ez egy érv arra, hogy távol tartson ettől a bűntől, és hogy felnagyítsa azt, mint arcátlan felségsértést, továbbá, hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy mindent, amit az ő szolgálatában végzünk, az ő tekintete előtt tegyünk. Ez 8:5,6; Zsolt 44:20,21; 1Krón 28:9
107. K: Melyik a második parancsolat? V: A második parancsolat ez: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”
108. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a második parancsolatban? V: Isten azt kívánja a második parancsolatban kötelességünkként, hogy tisztán és egészben tartsuk meg és teljesítsük a vallásos istentiszteletet és rendeléseket, ahogy ő azt Igéjében elrendelte. Kifejezetten az imádságot és hálaadást Krisztus nevében, az Ige olvasását, hirdetését és hallgatását, a sákramentumok kiszolgáltatását és vételét, az egyházkormányzást és az egyházfegyelem gyakorlását, a szolgálatot és annak fenntartását, a vallásos böjtöt, Isten nevére való esküvést és a neki való fogadalomtételt, és megkívánja minden hamis istentisztelet helytelenítését, megvetését, ellenzését, valamint, mindenkinek helye és elhívása szerint, annak eltávolítását, minden bálványimádati alkotással együtt. 5Mózes 32:46,47; Mt 28:19,20; ApCsel 2:42; 1Tim 6:13,14; Fil 4:6; Ef 5:20; 5Mózes 17:18,19; ApCsel 15:21; 2Tim 4:2; Jak 1:21,22; ApCsel 10:33; 1Kor 11:23-30; Mt 18:15-17; Mt 16:19; 1Kor 5; 1Kor 12:28; Ef 4:11,12; 1Tim 5:17,18; 1Kor 9:7-15; Jóel 2:12,18; 1Kor 7:5; 5Mózes 6:13; Ézs 19:21; Zsolt 76:11; ApCsel 16:16,17; Zsolt 16:4; 5Mózes 7:5; Ézs 30:22
109. K: Milyen bűnöket tilt Isten a második parancsolatban? V: Isten a második parancsolatban a következő bűnöket tiltja: bármilyen, nem Isten által elrendelt istentisztelet kigondolását, javaslatát, megparancsolását, használatát vagy bármilyen helyeslését. Tiltja a hamis vallások megtűrését, Isten bárminemű ábrázolását, mindhárom személyről vagy külön bármelyikükről, akár bensőleg, a gondolatainkban, akár külsőleg, bármilyen teremtmény képmására vagy hasonlatosságára, és tiltja azok minden imádását, vagy Isten imádását bennük vagy általuk, továbbá tiltja kitalált istenségek bármilyen ábrázolását, és azok mindenfajta tiszteletét vagy szolgálatát. Tilt minden babonás eszközt, tiltja az istentisztelet meghamisítását, az ahhoz való hozzátételt vagy elvételt, akár saját magunk kezdeményezésére, akár a másoktól kapott hagyomány miatt, még akkor is, ha az az ősiség, szokás, áhítat, jó szándék vagy bármi más ürügyén történik is. Tiltja a szentségárulást, szentségtörést, és az Isten által előírt istentiszteleti rendelések semmibevételét, megvetését, akadályozását és ellenzését. 4Mózes 15:39; 5Mózes 13:6-8; Hós 5:11; Mik 6:16; 1Kir 11:33; 1Kir 12:33; 5Mózes 12:30-32; 5Mózes 4:15-19; ApCsel 17:29; Róma 1:21-23,25; Dán 3:18; 2Mózes 32:5,8; 1Kir 18:26,28; ApCsel 17:22; Kol 2:21-23; Mal 1:7,8,13,14; 5Mózes 4:2; Zsolt 106:39; Mt 15:9; 1Pét 1:18; Jer 44:17; Ézs 65:3-5,11; Gal 1:13,14; 1Sám 13:11,12; 1Sám 15:21; ApCsel 8:18; Róma 2:22; Mal 3:8; 2Mózes 4:24-26; Mt 22:5; Mt 23:13; ApCsel 13:44,45; 1Thessz 2:15,16 110. K: Milyen érveket fűz Isten a második parancsolathoz, hogy azt jobban alátámassza? V: Az érvek, amelyeket Isten ezekben a szavakban: „mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.” a második parancsolathoz fűz, hogy jobban alátámassza azt, a következők: Isten felettünk való szuverenitásán és tulajdonjogán kívül, saját dicsősége iránti heves buzgósága, valamint bosszúvágyó felháborodása minden hamis istentisztelettel szemben, ami lelki paráznaság. Továbbá olyannak tekinti e parancsolat megszegőit, mint akik gyűlölik őt, és több generáción át tartó büntetéssel fenyegeti őket, és nagyra becsüli azokat, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait, és sok generáción át tartó kegyelmet ígér nekik. 2Mózes 20:5,6; Zsolt 45:11; Jel 15:3,4; 2Mózes 34:13,14; 1Kor 10:20-22; 5Mózes 32:16-20; Hós 2:2-4; 5Mózes 5:29
111. K: Melyik a harmadik parancsolat? V: A harmadik parancsolat ez: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi!”
112. K: Mit kíván Isten a harmadik parancsolatban? V: Isten azt kívánja a harmadik parancsolatban, hogy nevét, címeit, tulajdonságait, rendeléseit, az Igéjét, a sákramentumokat, az imádságot, az esküket, fogadalmakat, sorsvetést és tetteit, valamint minden mást, amelyben megismerteti magát szentül és tiszteletteljes módon említsük mind gondolatban, mind elmélkedés közben, szóban és írásban, hitünk szent megvallásával és felelős beszélgetéssel, Isten dicsőségére, és saját, valamint mások javára. Mt 11:9; 5Mózes 28:58; Zsolt 29:2; Zsolt 68:4; Jel 15:3,4; Mal 1:14; Préd 5:1; Zsolt 138:2; 1Kor 11:24,25,28,29; 1Tim 2:8; Jer 4:2; Préd 5:2-6; ApCsel 1:24,26; Jób 36:24; Mal 3:16; Zsolt 8; Kol 3:17; Zsolt 105:2,5; Zsolt 102:18; 1Pét 3:15; Mik 4:5; Fil 1:27; 1Kor 10:31; Jer 32:39; 1Pét 2:12
113. K: Milyen bűnöket tilt Isten a harmadik parancsolatban? V: Isten a harmadik parancsolatban tiltja nevének helytelen használatát, vagy az azzal való tudatlan, hiábavaló, tiszteletlen, szentségtörõ, babonás vagy gonosz visszaélést, illetve címeinek, tulajdonságainak, rendeléseinek vagy tetteinek istenkáromlásban, hamis esküben való használatát. Tilt minden bűnös átkot, esküt, fogadalmat és sorsvetést; tiltja a törvényes eskük és fogadalmak megszegését, illetve a törvénytelen dolgokra vonatkozóak teljesítését. Tiltja a rendeletei és gondviselése miatti zúgolódást és vitatkozást, az azokba való túlzott kíváncsiskodást, és azok helytelen alkalmazását. Tiltja Igéjének, vagy annak egy részének a félreértelmezését, helytelen alkalmazását, vagy bármilyen kiforgatását, szentségtelen viccelődés, részletekbe menő és haszontalan kérdések, üres fecsegés, vagy tévtanok fenntartása céljából. Tiltja Isten nevének, a teremtményeknek, vagy bárminek, amit Isten neve tartalmaz, a helytelen használatát varázslásra vagy bűnös vágyakra és gyakorlatokra. Tiltja Isten igazságának, kegyelmének és útjainak rágalmazását, csúfolását, becsmérlését, vagy bármilyen szembehelyezkedést vele. Továbbá tiltja a képmutató vagy gonosz célok érdekében történő hitvallást; valamint ha szégyelljük Isten nevét, vagy szégyent hozunk rá engedetlen, esztelen, terméketlen és visszataszító életünkkel, vagy ha attól meghátrálunk. Mal 2:2; ApCsel 17:23; Péld 30:9; Mal 1:6,7,12; Mal 3:14; 1Sám 4:3-5; Jer 7:4,9,10,14,31; Kol 2:20-22; 2Kir 18:30,35; 2Mózes 5:2; Zsolt 139:20; Zsolt 50:16,17; Ézs 5:12; 2Kor 19:22; 3Mózes 24:11; Zak 5:4; Zak 8:17; 1Sám 17:43; 2Sám 16:5; Jer 5:7; 5Mózes 23:18; ApCsel 23:12,14; Eszt 3:7; Eszt 9:24; Zsolt 22:18; Zsolt 24:4; Ez 17:16,18,19; Mk 6:26; 1Sám 25:22,32-34; Róma 9:14,19,20; 5Mózes 29:29; Róma 3:5,7; Róma 6:1; Préd 8:11; Préd 9:3; Zsolt 39; Mt 5:21-48; Ez 13:22; 2Pét 3:3,16; Mt 22:24-31; Ézs 22:13; Jer 23:10,34,36,38; 1Tim 1:4,6,7; 1Tim 6:4,5,20; 2Tim 2:14; Tit 3:9; 5Mózes 18:10-14; ApCsel 19:13; 2Tim 4:3,4; Róma 13:13,14; 1Kir 21:9,10; Júd 4; ApCsel 13:45; 1Jn 3:12; Zsolt 1:1; 1Pét 4:4; ApCsel 13:45,46,50; ApCsel 4:18; ApCsel 19:9; 1Thessz 2:16; Zsid 10:29; 2Tim 3:5; Mt 23:14; Mt 6:1,2,5,16; Mk 8:38; Zsolt 73:14-15; 1Kor 6:5,6; Ef 5:15-17; Ézs 5:4; 2Pét 1:8,9; Róma 2:23,24; Gal 3:1,3; Zsid 6:6
114. K: Mivel támasztja alá Isten a harmadik parancsolatot? V: Isten a harmadik parancsolatot a következő szavakkal támasztja alá: „Az Úrnak a te Istenednek” és „mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi”. Mivel ő az Úr és a mi Istenünk, ezért nevét nem szabad meggyaláznunk vagy bármilyen módon helytelenül használnunk. Különösképpen mivel annyira távol áll tőle, hogy felmentse e parancsolat megszegőit és megkegyelmezzen nekik, hogy nem tűrheti, hogy kimeneküljenek igazságos ítélete alól, noha sokan elkerülik az emberektől való egyházi fegyelmezést és büntetést. 2Mózes 20:7; 3Mózes 19:12; Ez 36:21-23; 5Mózes 28:58,59; Zak 5:2-4; 1Sám 2:12,17,22,24; 1Sám 3:13
115. K: Melyik a negyedik parancsolat? V: A negyedik parancsolat ez: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”
116. K: Mit kíván Isten a negyedik parancsolatban? V: Isten azt kívánja a negyedik parancsolatban minden embertől, hogy szentelje neki az Igéje által megszabott időt, kifejezetten egy teljes napot a hétből, amely a hét hetedik napja volt a világ kezdetétől fogva Krisztus feltámadásáig, attól fogva pedig a hét első napja, a világ végezetéig. Ez a keresztény szombatnap, amelyet az Újszövetség az Úr napjának nevez. 5Mózes 5:12-14; 1Mózes 2:2,3; 1Kor 16:1,2; Mt 5:17,18; Ézs 56:2,4,6,7; Jel 1:10
117. K: Hogyan kell megszentelni a nyugalom napját vagy Úr napját? V: A nyugalom napját, vagy Úr napját, egész napon át tartó szent pihenővel kell megszentelni, nemcsak olyan munkák tekintetében, amelyek mindenkor bűnösek, hanem olyan világi elfoglaltságok és szórakozások tekintetében is, amelyek más napokon törvényesek. Gyönyörűségünkké kell váljon, hogy a teljes időt (kivéve annyit, amennyit a szükségszerű feladatok végzésére és az irgalmasság cselekedeteire fordítunk) Isten személyes és nyilvános tiszteletében töltsük: ezen célból fel kell készíteni szívünket, és olyan előrelátással, szorgalommal és mértékkel kell elrendezni és előzetesen elintézni mindennapi világi dolgainkat, hogy még inkább szabadok és képesek legyünk a naphoz kapcsolódó kötelességeinkre. 2Mózes 20:8,10,56; Neh 13:15-22; Jer 17:21,22; Mt 11:1-13; Ézs 58:18; Lk 4:16; ApCsel 20:7; 1Kor 16:1,2; Zsolt 92, Ézs 66:23; 3Mózes 23:3; Lk 23:54; 2Mózes 16:22,25-29
118. K: Miért a családfők és más feljebbvalók felé irányul különösen a nyugalomnap megtartásának parancsa? V: A nyugalomnap megtartásának parancsa azért a családfők, és más feljebbvalók felé irányul különösen, mert nemcsak ők maguk kötelesek azt megtartani, hanem gondoskodniuk kell arról is, hogy azok is megtartsák azt, akikért felelősek. Továbbá azért, mert gyakran hajlamosak meggátolni őket abban saját elfoglaltságaik által. 2Mózes 20:10; Józs 24:15; Neh 13:15,17; Jer 17:20-22; 2Mózes 23:12
119. K: Milyen bűnöket tilt Isten a negyedik parancsolatban? V: Isten a negyedik parancsolatban tiltja a megkívánt kötelességek elmulasztását, vagy azok gondatlan, hanyag, és haszontalan teljesítését, valamint hogy belefáradjunk azokba. Tiltja a nap meggyalázását semmittevéssel, vagy egy önmagában is bűnös dolog cselekvésével, vagy olyan szükségtelen cselekedetekkel, szavakkal vagy gondolatokkal, amelyek világi elfoglaltságainkkal vagy szórakozásainkkal kapcsolatosak. Ez 22:26; ApCsel 20:7,9; Ez 33:30-32; Ámos 8:5; Mal 1:13; Ez 23:38; Jer 17:24,27; Ézs 58:13 120. K: Milyen érveket fűz Isten a negyedik parancsolathoz, hogy azt jobban alátámassza? V: Isten azzal az érvvel támasztja alá a negyedik parancsolatot, amely annak jogosságából fakad, vagyis azzal, hogy a hét hat napját engedélyezte számunkra saját dolgainkra, és csupán egy napot tartott fenn magának, így szólva: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat”. Továbbá azzal, hogy azt az egy napot saját különleges tulajdonának tekinti: „A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja”, valamint saját példájával, aki „hat napon teremté az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék”, és azzal, hogy megáldotta azt a napot, nemcsak úgy, hogy megszentelte azt a maga szolgálatára, hanem áldás eszközévé rendelte számunkra is, amikor mi azt megszenteljük: „Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt”.
121. K: Miért került a negyedik parancsolat kezdetére a „megemlékezzél” felszólítás? V: A „megemlékezzél” felszólítás részben a megemlékezés nagy haszna miatt került a negyedik parancsolat kezdetére, mely megemlékezés segít nekünk a nyugalomnap megtartásának előkészületében, valamint abban, hogy megtartva azt, jobban megtartsuk a többi parancsolatot is, és hogy továbbra is hálásan emlékezzünk meg Isten két nagy jótéteményéről, a teremtésről és a megváltásról, amelyek a vallás rövid összefoglalóját tartalmazzák. Továbbá azért került oda, mert igen hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, mivel kisebb erről a természet világossága, és mégis korlátozza természetes szabadságunkat olyan dolgokban, amelyek máskor engedélyezettek. Továbbá azért, mert hét nap alatt csak egyszer fordul elő, és közben sok világi dolgunk akad, amelyek túl gyakran vonják el figyelmünket arról, hogy akár a napra való felkészüléssel törődjünk, akár annak megszentelésével. Ezenkívül azért, mert a Sátán saját eszközeivel sokat munkálkodik azon, hogy elfeledtesse e nap dicsőségét, és még annak emlékét is kitörölje, hogy mindenféle vallástalanságot és istentelenséget hozzon be helyette. 2Mózes 20:8; 2Mózes 16:23; Lk 23:54,56; Mk 15:42; Zsolt 92:13,14; Ez 20:12,19,20; 1Mózes 2:2,3; Zsolt 118: 22,24; ApCsel 4:10,11; Jel 1:10; Ez 22:26; Neh 9:14; 2Mózes 34:21; 5Mózes 5:14,15; Ámos 8:5; JerSir 1:7; Jer 17:21-23; Neh 13:15-23
122. K: Mi azon hat parancsolat összegzése, amelyek az emberek iránti kötelességünket tartalmazzák? V: Azon hat parancsolat összegzése, amelyek az emberek iránti kötelességünket tartalmazzák, az, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat, és azt cselekedjük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk is cselekedjenek.
123. K: Melyik az ötödik parancsolat? V: Az ötödik parancsolat ez: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.”
124. K: Kik értendők atya és anya alatt az ötödik parancsolatban? V: Az ötödik parancsolatban atya és anya alatt nem csupán a természetes szülők értendők, hanem mindazok, akik korban vagy adományaikban/ajándékaikban megelőznek bennünket, és különösen azok, akik Isten rendelése által, felettünk állnak tekintélyben, akár a családban, az egyházban, vagy az országban. Péld 23:22,25; Ef 6:1,2; 1Tim 5:1,2; 1Mózes 4:20-22; 1Mózes 45:8; 2Kir 5:13; 2Kir 2:12; 2Kir 13:14; Gal 4:19; Ézs 49:23
125. K: Miért nevezi Isten az elöljárókat atyának és anyának? V: Azért nevezi Isten az elöljárókat atyának és anyának, hogy tanítsa őket alárendeltjeik felé való kötelességeikben, hogy mint a természetes szülők, kifejezzék szeretetüket és gyengédségüket feléjük, különböző viszonyaiknak megfelelően. Továbbá azért, hogy az alárendelteket arra ösztönözze, hogy kötelességeiket nagyobb hajlandósággal és jókedvvel teljesítsék feletteseik felé, úgy, mintha a szüleiknek tennék. Ef 6:4; 2Kor 12:14; 1Thessz 2:7,8,11; 4Mózes 11:11,12; 1Kor 4:14-16; 2Kir 5:13
126. K: Mi az ötödik parancsolat általános célja? V: Az ötödik parancsolat általános célja az, hogy teljesítsük azokat a kötelességeket, amelyekkel kölcsönösen tartozunk egymásnak különböző viszonyainkban, mint elöljárók, alárendeltek, vagy egyenrangúak. Ef 5:21; 1Pét 2:17; Róma 12:10
127. K: Mi az a megbecsülés, amellyel elöljáróiknak tartoznak az alárendeltek? V: A megbecsülés, amellyel az alárendeltek tartoznak elöljáróiknak, abból áll, hogy megadnak minden nekik kijáró tiszteletet szívükben, szavaikban és viselkedésükben, imádkoznak és hálát adnak értük, követik példájukat és kegyességüket, továbbá hajlandóak engedelmeskedni törvényes parancsaiknak és tanácsaiknak, rendreutasításaiknak engedelmeskednek/ fenyítéseikhez kellő alázattal viszonyulnak, személyükhöz és tekintélyükhöz hűségesek, azokat megvédik és fenntartják, különböző rangjaik és helyzetük természete szerint, ezenkívül elnézőek gyengeségeikkel, és elfedezik azokat szeretetben, hogy így megbecsülésükre legyenek elöljáróiknak és az ő vezetésüknek. Mal 1:6; 3Mózes 19:3,32; Péld 31:23,28; 1Pét 3:6; 1Kir 2:19; 1Tim 2:1,2; Zsid 13:7,17; Fil 3:17; Ef 6:1,2,6,7; Róma 13:1-7; Péld 4:3,4; Péld 23:22; 2Mózes 18:19,24; Zsid 12:9; 1Pét 2:13,14,18-20; Tit 2:9,10; 1Sám 26:15,16; 2Sám 18:3; Eszt 6:2; Mt 22:21; 1Tim 5:17,18; Gal 6:6; 1Mózes 45:11; 1Mózes 47:12; 1Mózes 9:23; Zsolt 127:3-5
128. K: Melyek az alárendeltek bűnei elöljáróikkal szemben? V: Az alárendeltek bűnei elöljáróikkal szemben a következők: minden feléjük megkívánt kötelességük elhanyagolása, személyükre és helyzetükre való irigykedés, azok megvetése, vagy az azok elleni lázadás törvényes tanácsaikban, parancsaikban és fenyítéseikben, továbbá szidalmazásuk, gúnyolásuk és minden olyan makacs és botrányos magatartás, amely szégyent és gyalázatot hoz elöljáróikra és vezetésükre. Mt 15:4-6; 4Mózes 11:28,29; 1Sám 8:7; Ézs 3:5; 2Sám 15:1-12; 2Mózes 24:15; 1Sám 10:27; 1Sám 2:25; 5Mózes 21:18-21; Péld 30:11,17; Péld 19:26
129. K: Mit kíván Isten az elöljáróktól az alárendeltjeik felé? V: Isten azt kívánja az elöljáróktól, hogy a tőle kapott hatalom szerint, és annak a viszonynak megfelelően, amelyben állnak, szeressék, áldják és imádkozzanak azokért, akik a gondjaikra bízattak. Oktassák, tanácsolják és intsék őket, támogassák, dicsérjék és jutalmazzák a jót cselekvőket, és helytelenítsék, fenyítsék és büntessék a rosszat cselekvőket. Továbbá azt kívánja, hogy védelmezzék őket, és gondoskodjanak lelki és testi jólétükhöz szükséges minden dologról, valamint megfontolt, bölcs, szent és példaadó viselkedésük által Istennek szerezzenek dicsőséget, maguknak megbecsülést, és így őrizzék meg Istentől kapott tekintélyüket. Kol 3:19; 1Sám 12:23; Jób 1:5; 1Kir 8:55,56; Zsid 7:7; 1Mózes 49:28; 5Mózes 6:6,7; Ef 6:4; 1Pét 3:7; 1Pét 2:14; Róma 13:3; Eszt 6:3; Péld 29:15; Jób 29:13-16; Ézs 1:10,17; 1Tim 5:8; 1Tim 4:12; Tit 2:3-5,15; 1Kir 3:28 130. K: Melyek az elöljárók bűnei? V: Az elöljárók bűnei, a tőlük megkívánt kötelességek elhanyagolásán kívül, a következők: mértéktelen önzés, saját dicsőségük, kényelmük, hasznuk, vagy élvezetük mértéktelen keresése, továbbá törvénytelen dolgok megparancsolása alárendeltjeiknek, vagy olyanoké, melyeket nem áll hatalmukban teljesíteni. Ezenkívül alárendeltjeik gonosz dolgokban való tanácsolása, bátorítása, vagy támogatása, és olyan dolgok helytelenítése, ellenzése, vagy azokról való lebeszélésük, amelyek jók. Alárendeltjeik indokolatlan fenyítése, valamint helytelen dolognak, kísértésnek és veszélynek való gondatlan kitevésük, vagy engedésük, feldühítésük, vagy bármilyen más módon saját maguk megbecstelenítése, vagy tekintélyük kisebbítése igazságtalan, tapintatlan, rideg vagy hanyag viselkedésük által. Ez 34:2-4; Fil 2:21; Jn 5:44; Jn 7:18; Ézs 56:10,11; 5Mózes 17:17; Dán 3:4-6; ApCsel 4:17-18; 2Mózes 5:10-18; Mt 23:2,4; Mt 14:8; Mk 6:24; 2Sám 13:28; 1Sám 3:13; Jn 7:46-49; Kol 3:21; 1Pét 2:18-20; Zsid 12:10; 5Mózes 25:3; 1Mózes 38:11,26; ApCsel 18:17; Ef 6:4; 1Mózes 9:21; 1Kir 12:13-16; 1Kir 1:6; 1Sám 2:29-31
131. K: Melyek az egyenrangúak kötelességei? V: Az egyenrangúak kötelessége egymás felé az, hogy becsüljék meg egymás méltóságát és értékét, legyenek egymást megelőzők a tiszteletadásban és örüljenek egymás ajándékainak és növekedésüknek, mint sajátjukénak. 1Pét 2:17; Róma 12:10,15,16; Fil 2:3,4
132. K: Melyek az egyenrangúak bűnei? V: Az egyenrangúak bűne, a tőlük megkívánt kötelességek elhanyagolásán kívül, a másik értékének alábecsülése, ajándékainak irigylése, növekedése vagy jóléte miatti szomorúság és elsőbbség bitorlása a másik felett. Róma 13:8; 2Tim 3:3; ApCsel 7:9; Gal 5:26; 4Mózes 2:2; Eszt 6:12,13; 3Jn 9; Lk 22:24
133. K: Milyen érvet fűz Isten az ötödik parancsolathoz, hogy azt jobban alátámassza? V: Isten ezekben a szavakban: „hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked”, azzal támasztja alá az ötödik parancsolatot, hogy azoknak, akik megtartják, kifejezetten hosszú életet és jólétet ígér, amennyiben ez az ő dicsőségét és az illető javát szolgálja. 2Mózes 20:12; 5Mózes 5:16; 1Kir 8:25; Ef 6:2,3
134. K: Melyik a hatodik parancsolat? V: A hatodik parancsolat ez: „Ne ölj.”
135. K: Milyen kötelességeket kíván tőlünk Isten a hatodik parancsolatban? V: Isten a hatodik parancsolatban megkívánja a saját és mások életének védelmére irányuló minden gondos törekvést és törvényes igyekezetet, ellenállva minden olyan gondolatnak és szándéknak, valamint megfékezve minden olyan indulatot és elkerülve minden olyan helyzetet, kísértést és gyakorlatot, amely bárki életének igazságtalan kioltásához vezethet. Továbbá jogosan védelmezve azt az erőszaktól, türelmesen elviselve Isten kezét, a szív csendességével, vidám lélekkel; józanul élve étellel, itallal, orvossággal, alvással, munkával és szórakozással; jótékony gondolatok, szeretet, szánalom, szelídség, gyengédség, szívesség által; békeszerető, szelíd és udvarias beszéd és viselkedés által; elnézően és készen a megbékélésre, a sérelmeket türelmesen elhordozva és megbocsátva, és a rosszat jóval viszonozva, valamint vigasztalva és segítve az ínségeskedőket, és védelmezve és oltalmazva az ártatlanokat. Ef 5:2,28,29,32; 1Kir 18:4; Jer 26:15,16; ApCsel 23:12,16,17,21,27; Ef 4:26,27; 2Sám 2:22; Mt 4:6,7; Péld 1:10,11,15,16; 1Sám 24:12; 1Sám 26:9-11; 1Mózes 37:21,22; Zsolt 82:4; Péld 24:11,12; 1Sám 14:45; Jak 5:7-11; Zsid 12:9; 1Thessz 4:11; 1Pét 3:3,4; Zsolt 37:8-11; Péld 17:22; Péld 25:16,27; 1Tim 5:23; Ézs 38:21; Zsolt 127:2; Préd 5:12; 2Thessz 3:10,12; Péld 16:20; Préd 3:4,11; 1Sám 19:4,5; 1Sám 22:13,14; Róma 13:10; Lk 10:33,34; Kol 3:12,13; Jak 3:17; 1Pét 3:8-11; Péld 15:1; Bir 8:1-3; Mt 5:24; Róma 12:17,20; 1Thessz 5:14; Jób 31:19-20; Mt 25:35,36; Péld 31:8,9
136. K: Milyen bűnöket tilt Isten a hatodik parancsolatban? V: Isten a hatodik parancsolatban tiltja saját életünk és mások életének kioltását, kivéve a közjog, törvényes háború vagy a szükséges védekezés eseteit. Tiltja az élet védelmére szolgáló törvényes eszközök elhanyagolását és megvonását, valamint a bűnös haragot, gyűlöletet, irigységet, bosszúvágyat, és minden túlzott indulatot, zavaró aggodalmat. Tiltja a mértéktelen étel- és italfogyasztást, munkát és szórakozást, továbbá a bántó beszédet, elnyomást, veszekedést, verekedést, megsebesítést vagy bármit, ami bárki életének az elpusztításához vezetne. ApCsel 16:28; 1Mózes 9:6; Jer 48:10; 5Mózes 20:1; 2Mózes 22:2,3; Mt 25:42,43; Jak 2:15,16; Préd 6:1,2; Mt 5:22; 1Jn 3:15; 3Mózes 19:17; Péld 14:30; Róma 12:19; Ef 4:31; Mt 6:31,34; Lk 21:34; Róma 13:13; Préd 12:12; Préd 2:22,23; Ézs 5:12; Péld 15:1; Péld 12:18; Ez 18:18; 2Mózes 1:14; Gal 5:15; Péld 23:29; 4Mózes 35:16-18,21,31,33; 2Mózes 21:18-36
137. K: Melyik a hetedik parancsolat? V: A hetedik parancsolat ez: „Ne paráználkodjál.”
138. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a hetedik parancsolatban? V: Isten a hetedik parancsolatban a tisztaságot kívánja meg testben, gondolatban, érzelmekben, szóban, viselkedésben és annak megtartását mind magunkban, mind másokban. Megkívánja, hogy éberen ügyeljünk szemeinkre és minden érzékünkre, valamint megkívánja az önmegtartóztatást, a tisztaéletű társaságot, a tisztességes öltözetet. Házasságot kíván meg azoktól, akiknek nincsen meg az egyedülállóság ajándéka, házastársi szerelmet és együttélést. Ezenkívül megkívánja a szorgalmas munkát elhívásunkban, valamint minden tisztátalan helyzet elkerülését, és az arra vezető kísértéseknek való ellenállást. 1Thessz 4:4; Jób 31:1; 1Kor 7:34; Kol 4:6; 1Pét 2:3; 1Kor 7:2,35,36; ApCsel 24:24,25; Péld 2:16-20; 1Tim 2:9; 1Kor 7:2,9; Péld 5:19,20; 1Pét 3:7; Péld 3:11,27,28; Péld 5:8; 1Mózes 39:8-10
139. K: Milyen bűnöket tilt Isten a hetedik parancsolatban? V: Isten a hetedik parancsolatban a megkívánt kötelességek elmulasztásán kívül tiltja a házasságtörést, paráznaságot, nemi erőszakot, vérfertőzést, szodómiát, és minden természetellenes vágyat. Tilt minden tisztátalan képzelődést, gondolatot, szándékot és szenvedélyt; tiltja a romlott és szemérmetlen beszédet vagy az arra való odafigyelést; tiltja a kihívó tekintetet, szemtelen vagy könnyelmű viselkedést, tisztességtelen öltözetet; valamint a törvényes házasságok tiltását, és a törvénytelenektől való eltekintést. Tiltja a bordélyházak engedélyezését, megtűrését, fenntartását, vagy látogatását; tiltja mások belekeverését az egyedülálló élet fogadalmába, és a házasság túlzott halogatását. Tiltja, hogy egyidőben valakinek egynél több felesége vagy férje legyen; továbbá tiltja az igazságtalan válást, vagy elhagyást; tiltja a lustaságot, falánkságot, részegeskedést, erkölcstelen társaságot; tiltja a buja énekeket, könyveket, képeket, táncokat, színdarabokat, valamint minden erkölcstelen cselekedetet vagy arra való ingerlést, akár magunkban, akár másokban. Péld 5:7; Zsid 13:4; Gal 5:19; 2Sám 13:14; 1Kor 5:1; Róma 1:24,26,27; 3Mózes 20:15,16; Mt 5:28; Mt 15:19; Kol 3:5; Ef 5:3,4; Péld 7:5,21,22; Ézs 3:16; 2Pét 2:14; Péld 7:10,13; 1Tim 4:3; 3Mózes 18:1-21; Mk 6:18,22; Mal 2:11,12; 1Kir 15:12; 2Kir 23:7; 5Mózes 23:17,18; 3Mózes 19:29; Jer 5:7; Péld 7:24-27; Mt 19:10-11; 1Kor 7:7-9; 1Mózes 38:26; Mal 2:14-16; Mt 19:5; Mt 5:32; 1Kor 7:12,13; Ez 16:49; Péld 23:30-33; 1Mózes 39:19; Péld 5:8; Ez 23:14-16,40; Ézs 23:15-17; Ézs 3:16; Róma 13:13; 1Pét 4:3; 2Kir 9:30; Jer 4:30 140. K: Melyik a nyolcadik parancsolat? V: A nyolcadik parancsolat ez: „Ne lopj.”
141. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a nyolcadik parancsolatban? V: Isten a nyolcadik parancsolatban az igazságot, hűséget és méltányosságot kívánja meg az emberektől egymás közötti megállapodásaikban és kereskedésükben; megkívánja a valódi tulajdonosától törvénytelenül visszatartott javak visszatérítését; megkívánja, hogy adjunk és kölcsönözzünk szabadon, saját képességeinknek és mások szükségleteinek megfelelően; megkívánja, hogy a világi javakkal kapcsolatos értékítéletünket, akaratunkat és érzéseinket mérsékeljük ; körültekintő figyelemmel és szándékkal szerezzük meg, tartsuk meg, használjuk és rendelkezzünk ezen dolgok felett, amelyek szükségesek és megfelelőek természetünk fenntartásához és helyzetünkhöz mértek; továbbá törvényes hivatást kíván meg és az abban való szorgalmat; takarékosságot; szükségtelen pereskedések és kezességvállalások, vagy ehhez hasonló foglalatosságok elkerülését; valamint azt, hogy igazságos és törvényes eszközök használatával igyekezzünk saját földi javainkat és másokét fenntartani és gyarapítani. Zsolt 15:2,4; Zak 7:4,10; Zak 8:16,17; 3Mózes 6:2-5; Lk 19:8; Lk 6:30,38; 1Jn 3:17; Ef 4:28; Gal 6:10; 1Tim 6:6-9,17,18; Gal 6:14; 1Tim 5:8; Péld 27:23-27; Préd 2:24; Préd 3:12,13; Ézs 38:1; Mt 11:8; 1Kor 7:20; 1Mózes 2:15; 1Mózes 3:19; Péld 10:4; Jn 6:12; Péld 21:20; 1Kor 6:1-9; Péld 6:1-6; Péld 11:15; 3Mózes 25:35; 5Mózes 22:1-4; 2Mózes 23:4,5; 1Mózes 47:14,20; Fil 2:4; Mt 22:39
142. K: Milyen bűnöket tilt Isten a nyolcadik parancsolatban? V: A nyolcadik parancsolatban Isten a megkívánt kötelességek elmulasztásán kívül tiltja a lopást, rablást, az emberrablást, és bármilyen lopott dolog elfogadását. Tiltja a tisztességtelen kereskedést, a hamis súlyok és mértékek használatát, a határvonalak elmozdítását, igazságtalanságot és hűtlenséget az emberek közötti megállapodásokban, vagy bizalmi ügyekben. Tiltja továbbá az elnyomást, a harácsolást, az uzsorakamatot, a megvesztegetést, ok nélküli pereskedést, a közterületek igazságtalan kisajátítását és elnéptelenítését; tiltja a közszükségleti cikkek visszatartását az árak felemelése céljából; törvénytelen hivatásokat, vagy minden olyan igazságtalan vagy bűnös cselekedetet, amellyel elvesszük vagy visszatartjuk felebarátunktól azt, ami az övé, illetve amellyel magunkat gazdagítjuk; tiltja a kapzsiságot; a világi javak túlzott nagyra becsülését és szeretetét; valamint azok megszerzésére, megtartására és használatára irányuló bizalmatlan és zavaró figyelmet és szándékot; tiltja a mások jólétére való irigykedést; hasonlóképpen a lustaságot, pazarlást, költekező (szerencse)játékot, és minden olyan dolgot, amellyel indokolatlanul kárt okozunk saját vagyonunknak és megkárosítjuk magunkat az Istentől kapott javaink megfelelő használatától és kényelmétől. Jak 2:15,16; 1Jn 3:17; Ef 4:28; Zsolt 62:10; 1Tim 1:10; Péld 29:24; Zsolt 50:18; 1Thessz 4:6; Péld 11:1,26; Péld 20:10; 5Mózes 19:14; Péld 23:10,20,21; Ámos 8:5; Zsolt 37:21; Lk 16:10-12; Ez 22:29; 3Mózes 25:17; Mt 23:25; Ez 22:12; Zsolt 15:5; Jób 15:34; 1Kor 6:6-8; Péld 3:29-30; Ézs 5:8; Mik 2:2; ApCsel 19:19,24,25; Jób 20:19; Jak 5:4; Péld 21:6,17; Lk 12:15; 1Tim 6:5; Kol 3:2; Péld 23:5; Zsolt 62:10; Mt 6:25,31,34; Zsolt 73:1,3,7; 2Thessz 3:11; Péld 18:9; Péld 28:19; Préd 4:8; Préd 6:2
143. K: Melyik a kilencedik parancsolat? V: A kilencedik parancsolat ez: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
144. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a kilencedik parancsolatban? V: Isten a kilencedik parancsolatban megkívánja az emberek közötti igazság, valamint saját és felebarátunk jóhírének megőrzését és előmozdítását. Megkívánja, hogy képviseljük és védelmezzük az igazságot, és hogy az igazat, és csakis az igazat szóljuk szívünkből, őszintén, szabadon, világosan, és teljesen, az ítélkezés és igazságszolgáltatás dolgában, és bármilyen más dologban. Megkívánja felebarátaink szerető megbecsülését, valamint jóhírük szeretetét, kívánását, és az abban való örvendezést. Megkívánja, hogy bánkódjunk gyengeségeik miatt és fedezzük el azokat. Megkívánja, hogy szabadon ismerjük el kegyességüket, és védelmezzük ártatlanságukat; fogadjuk el a jó véleményeket velük kapcsolatban, de ne tűrjük el a rossz véleményt. Ellenezzük a pletykálódókat, a hízelgőket, és a rágalmazókat. Szeressük és vigyázzunk saját jóhírünkre, és védelmezzük azt, ha a szükség úgy kívánja. Továbbá tartsuk meg törvényes ígéreteinket, és azt vegyük figyelembe és azt gyakoroljuk, ami igaz, tisztességes, szeretetreméltó és jóhírű. Zak 8:16; 3Jn 12; Péld 31:8,9; 2Krón 19:9; 1Sám 19:4,5; Józs 7:19; 2Sám 14:18-20; 3Mózes 19:15; Péld 14:5,25; 2Kor 1:17,18; Ef 4:25; Zsid 6:9; 1Kor 13:7; Róma 1:8; 2Jn 4; 3Jn 3,4; 2Kor 2:4; 2Kor 12:21; Péld 17:9; 1Pét 4:8; 1Kor 1:4,5,7; 2Tim 1:4,5; 1Sám 22:14; 1Kor 13:6,7; Zsolt 15:2-4; Péld 25:23; Péld 26:24,25; Zsolt 101:5; Péld 22:1; Jn 8:49; Fil 4:8
145. K: Melyek azok a bűnök, amelyeket Isten a kilencedik parancsolatban tilt? V: Isten a kilencedik parancsolatban tiltja az igazság bárminemű elferdítését, valamint saját és felebarátunk jóhírének rontását, kiváltképp a nyilvános igazságszolgáltatásban. Tiltja a hamis tanúskodást, a hamis tanúvallomásra való felbujtást, egy gonosz ügy szándékos képviseletét és védelmét, és az igazság elnagyolását és túl könnyedén való kezelését. Tiltja az igazságtalan ítélethozatalt, valamint tiltja, hogy a gonoszt jónak, a jót gonosznak mondjuk. Tiltja a gonoszok jutalmazását az igazak tettei szerint, és az igazakét a gonoszok tettei szerint. Tiltja a (okirat)hamisítást, az igazság eltitkolását, az indokolatlan hallgatást egy igaz ügyben, és hogy csendben maradjunk, amikor a bűn feddést kíván meg részünkről, vagy panaszt. Tiltja az igazság alkalomszerűtlenül vagy rosszindulatú módon való szólását helytelen cél érdekében, vagy annak helytelen értelmezését, vagy kétes és kétértelmű kifejezések használatát az igazság vagy igazságosság hátrányára. Tiltja a valótlanság állítását, a hazugságot, a becsületsértést, a rágalmazást, a pletykálást, a besúgást, a gúnyolódást, a gyalázkodást, az elhamarkodott, kemény, és részrehajló ítélkezést. Tiltja a félremagyarázó szándékokat, szavakat, és tetteket, továbbá tiltja a hízelgést, és az öntelt dicsekvést, valamint ha túl nagyra tartjuk vagy túl kevésre becsüljük magunkat vagy másokat, illetve így beszélünk magunkról vagy másokról. Tiltja, hogy (meg)tagadjuk Isten ajándékait és kegyelmeit, valamint hogy a kisebb hibákat felnagyítsuk; elrejtsük, mentegessük vagy enyhítsük bűneinket, amikor nyílt bűnvallásra szólítanak fel. Tiltja a gyengeségek szükségtelen felfedését, tiltja hamis hírek terjesztését, a gonosz híresztelések elfogadását és támogatását, és tiltja, hogy elzárkózzunk az igaz védekezés meghallgatásától. Tiltja továbbá a gonosz gyanúsítgatást; tiltja, hogy féltékenyek vagy szomorúak legyünk bárki megérdemelt elismerésére, annak megrongálását próbálni vagy kívánni, továbbá tiltja, hogy örüljünk, amikor szégyen éri és megbélyegzik őket. Tiltja mások gúnyos lenézését, illetve csodálatát, a törvényes ígéretek megszegését, továbbá tiltja a jóhírű dolgok elhanyagolását, illetve tiltja az olyan dolgok gyakorlását – amelyek rossz hírbe sodorhatnak – vagy ha mi magunk nem kerüljük el, illetve nem akadályozunk meg másokat olyan dolgokban. 1Sám 17:28; 2Sám 16:3; 2Sám 1:9,10,15,16; 3Mózes 19:11,15,17,19; Hab 1:4; Péld 19:5; Péld 6:16,19; ApCsel 6:13; Jer 9:3,5; ApCsel 24:2,5; Zsolt 12:3,4; Zsolt 52:1-4; Péld 17:15; 1Kir 21:9-14; Ézs 5:23; Zsolt 119:69; Lk 19:8; Lk 16:5-7; 3Mózes 5:1; 5Mózes 13:8; ApCsel 5:3,8,9; 2Tim 4:6; 1Kir 1:6; Ézs 59:4,13; Péld 29:11; 1Sám 22:9,10; Zsolt 52:1-5; Zsolt 56:5; Jn 2:19; Mt 26:60,61; 1Mózes 3:5; 1Mózes 26:7,9; Kol 3:9; Zsolt 50:20; Jak 4:11; Jer 38:4; Róma 1:29,30; 1Mózes 21:9; Gal 4:29; 1Kor 6:10; Mt 7:1; ApCsel 28:4; 1Mózes 38:24; Róma 2:1; Neh 6:6-8; Róma 3:8; Zsolt 69:10; 1Sám 1:13-15; 2Sám 10:3; Zsolt 12:2,3; 2Tim 3:2; Lk 18:9,11; Róma 12:16; 1Kor 4:6; ApCsel 12:22; 2Mózes 4:10-14; Jób 27:5,6; Jób 4:6; Mt 7:3-5; Péld 28:13; Péld 30:20; 1Mózes 3:12,13; Jer 2:35; 2Kir 5:25; 1Mózes 4:9; 1Mózes 9:22; Péld 25:9,10; 2Mózes 23:1; Péld 29:12; ApCsel 7:56,57; Jób 31:13,14; 1Kor 13:5; 1Tim 6:4; 4Mózes 11:29; Mt 21:15; Ezsd 4:12,13; Jer 48:27; Zsolt 35:15,16,21; Mt 27:28,29; Júd 16; ApCsel 12:22; Róma 1:31; 2Tim 3:3; 1Sám 2:24; 2Sám 13:12,13; Péld 5:8,9; Péld 6:33
146. K: Melyik a tizedik parancsolat? V: A tizedik parancsolat ez: Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.”
147. K: Milyen kötelességeket kíván meg Isten a tizedik parancsolatban? V: Isten azt kívánja a tizedik parancsolatban, hogy legyünk annyira elégedettek körülményeinkkel, és teljes lelkünkben olyan jótékonyan viszonyuljunk felebarátunkhoz, hogy minden belső vágyódásunk és érzésünk arra a jóra irányuljon és azt gyarapítsa, ami a felebarátunkké. Zsid 13:5; 1Tim 6:6; Jób 31:29; Róma 12:15; Zsolt 122:7-9; 1Tim 1:5; Eszt 10:3; 1Kor 13:4-7
148. K: Melyek azok a bűnök, amelyeket Isten a tizedik parancsolatban tilt? V: Isten a tizedik parancsolatban tiltja a saját helyzetünkkel való elégedetlenséget, felebarátunk szerencséje feletti irigykedést vagy szomorkodást, valamint minden szertelen vágyódást és érzést bármi iránt, ami a felebarátunkké. 1Kir 21:4; Eszt 5:13; 1Kor 10:10; Gal 5:26; Jak 3:14,16; Zsolt 112:9,10; Neh 2:10; Róma 7:7,8; Róma 13:9; Kol 3:5; 5Mózes 5:21
149. K: Képes-e bárki tökéletesen megtartani Isten parancsolatait? V: Egyetlen ember sem képes, sem önmagától, sem semmilyen neki adatott kegyelem által ebben az életben tökéletesen megtartani Isten parancsolatait, ehelyett naponta megszegi azokat gondolatban, szavakban és tettekben. Jak 3:2; Jn 15:5; Róma 8:3; Préd 7:20; 1Jn 1:8,10; Gal 5:17; Róma 7:18,19; 1Mózes 6:5; 1Mózes 8:21; Róma 3:9-19; Jak 3:2-13 150. K: Egyenlő mértékben gonosz Isten törvényének minden áthágása önmagában és Isten színe előtt? V: Nem egyenlő mértékben gonosz Isten törvényének minden áthágása. Néhány bűn önmagában véve, és számos súlyosbítás miatt, gonoszabb Isten színe előtt, mint más bűnök. Jn 19:11; Ez 8:6,13,15; 1Jn 5:16; Zsolt 73:17,32,56
151. K: Melyek azok a súlyosbítások, amelyek egyes bűnöket gonoszabbá tesznek, mint másokat? V: A bűnök súlya függ: 1. A vétkező fél kilététől: ha idősebb, ha a kegyelmet nagyobb mértékben megtapasztalta, ha hitvallásában, ajándékaiban, helyzetében, hivatalában, tanácsaiban élen járó, és akinek példáját valószínűleg követik mások. Jer 2:8; Jób 32:7,9; Préd 4:13; 1Kir 11:4,9; 2Sám 12:14; 1Kor 5:1; Jak 4:17; Lk 12:47,48; Jer 5:4,5; 2Sám 12:7-9; Ez 8:11,12; Róma 2:17-24; Gal 2:11-14
2. A sértett fél kilététől: ha közvetlenül Isten ellen vétkezik valaki, az ő tulajdonságai és tisztelete ellen, ha Krisztus, és az ő kegyelme ellen, ha a Szentlélek ellen, az ő bizonyságtétele és munkája ellen. Ha valaki feljebbvalók ellen vétkezik, magas méltóságúak ellen, és olyanok ellen, akikkel különösen szoros kapcsolatban áll, ha a szentek bármelyike ellen, különösen az erőtlen testvérek ellen, az ő lelkük, vagy bárki más lelke ellen, és ha mindenki, vagy sokak közjava ellen vétkezik. Mt 21:38,39; 1Sám 2:25; ApCsel 5:4; Zsolt 5:4; Róma 2:4; Mal 1:8,14; Zsid 2:2,3; Zsid 7:25; Zsid 10:29; Mt 12:31,32; Ef 4:30; Zsid 6:4-6; Júd 8; 4Mózes 12:8,9; Ézs 3:5; Péld 30:17; 2Kor 12:15; Zsolt 55:12-15; Zóf 2:8,10,11; Mt 18:6; 1Kor 6:8; Jel 17:6; 1Kor 8:11,12; Róma 14:13,15,21; Ez 13:19; 1Kor 8:12; Jel 18:12,13; Mt 23:15; 1Thessz 2:15,16; Józs 22:20
3. A vétek természetétől és minőségétől: ha az a törvény világos betűje ellen tör, sok parancsolatot megszeg és sok bűnt magában foglal, ha az nemcsak a szívben fogan meg, hanem szavakban és tettekben is kiteljesedik, ha megbotránkoztat másokat, és nincs lehetőség a jóvátételre, ha az eszközök, a kegyelem, az ítélet, a természet világossága, a lelkiismeret ítélete, a nyilvános vagy személyes intés, az egyház fegyelmezése, polgári büntetés ellen irányul, valamint imáink, szándékaink, ígéreteink, fogadalmaink, szövetségeink és kötelezettségeink ellen Isten vagy az emberek felé, ha azt valaki szándékosan, akarattal, szemtelenül, dicsekvően, gonoszul, ismétlődően, makacsul, örömmel, folyamatosan vagy a megtérés után újra visszaesve teszi. Péld 6:30-33; Ezsd 9:10-12; 1Kir 11:9,10; Kol 3:5; 1Tim 6:10; Péld 5:8-12; Józs 7:21; Jak 1:14,15; Mt 5:22; Mik 2:1; Mt 18:7,17; Róma 2:23,24; 5Mózes 22:22,28,29; Péld 7:13,32,35; Mt 11:21-24; Jn 15:22; Ézs 1:3; 5Mózes 32:6; Ámos 4:8-11; Jer 5:3; Róma 1:26,27,32; Dán 5:22; Tit 3:10,11; Péld 27:22; Péld 23:35; Zsolt 73:34-37; Jer 2:20; Jer 45:5,6,20,21; Préd 5:4-6; Péld 20:25; 3Mózes 26:25; Péld 2:14,17; Ez 7:18,19; Zsolt 36:4; Jer 6:16; 4Mózes 15:22,30; 2Mózes 21:14; Jer 3:3; Zsolt 52:1; 3Jn 10; Zak 7:11,12; Ézs 57:17; Jer 34:8-11; 2Pét 2:20-22
4. Az időponttól és helytől: ha az Úr napján követik el, vagy más istentiszteleti alkalmakkor, vagy közvetlen ezek, vagy más segítségek előtt vagy után, amelyek arra hivatottak, hogy megakadályozzanak vagy orvosoljanak ilyen helytelen viselkedést; ha nyilvánosan, vagy mások jelenlétében követik el, akik ezáltal könnyen provokálhatók vagy beszennyeződhetnek. 2Kir 5:26; Jer 7:10; Ézs 26:10; Ez 23:37-39; Ézs 58:3-5; 4Mózes 25:6,7; 1Kor 11:20,21; Jer 7:8-10; Péld 7:14,15; Jn 13:27,30; Ezsd 9:13,14; 2Sám 16:22; 1Sám 2:22-24
152. K: Mit érdemel minden bűn Istentől? V: Minden bűn, még a legkisebb is, mivel Isten szuverenitása, jósága és szentsége, valamint igazságos törvénye ellen irányul, az ő haragját és átkát érdemli, mind ebben az életben, mind az eljövendőben, és egyedül Krisztus vére képes engesztelést szerezni érte. Jak 2:10,11; 2Mózes 20:1,2; Hab 1:13; 3Mózes 10:3; 3Mózes 11:44,45; 1Jn 3:4; Róma 7:12; Ef 5:6; Gal 3:10; JerSir 3:39; 5Mózes 20:15-20; Mt 25:41; Zsid 9:22; 1Pét 1:18,19
153. K: Mit kíván tőlünk Isten ahhoz, hogy megmenekülhessünk a törvény megszegése miatti jogos haragja és átka alól? V: Ahhoz, hogy megmenekülhessünk a törvény megszegése miatt Isten jogos haragja és átka alól, Isten azt kívánja, hogy térjünk meg hozzá, higgyünk az Úr Jézus Krisztusban, és szorgalmasan éljünk a külső kegyelmi eszközökkel, melyek által Krisztus közbenjárásának javait közli velünk. ApCsel 20:21; Mt 3:7,8; Lk 13:3,5; ApCsel 16:30,31; Jn 3:16,18; Péld 2:1-5; Péld 8:33-36
154. K: Melyek azok a külső eszközök, melyek által Krisztus közbenjárásának javait közli velünk? V: A külső és rendes eszközök, amelyek által Krisztus közbenjárásának javait közli egyházával, az összes rendelése, különösen az Ige, a sákramentumok és az imádság, amelyek hatékonyan működnek a választottak üdvösségére. Mt 28:19,20; ApCsel 2:42,46,47
155. K: Hogyan működik hatékonyan az Ige az üdvösségre? V: Isten Lelke teszi hit által az Ige olvasását, de főként az igehirdetést a bűnösök szemeinek felnyitásának, meggyőzésének és megalázásának hatékony üdvözítő eszközévé, továbbá annak, hogy önmaguktól elfordítsa és Krisztushoz vonzza őket, az ő képére átformálja és akaratának alávesse őket, továbbá a kísértésekkel és romlottsággal szemben megerősítse, a kegyelemben felépítse őket és szívüket szentségben és örömben alapozza meg. Neh 8:8; ApCsel 26:18; Zsolt 19:8; 1Kor 14:24,25; 2Krón 34:18,19,26-28; ApCsel 2:37,41; ApCsel 8:27-30,35-38; 2Kor 3:18; 2Kor 10:4-6; Róma 6:17; Mt 4:4,7,10; Ef 6:16,17; Zsolt 19:11; 1Kor 10:11; ApCsel 20:32; 2Tim 3:15-17; Róma 16:25; 1Thessz 3:2,10,11,13; Róma 15:4; Róma 10:13-17; Róma 1:16
156. K: Mindenkinek kell olvasni Isten Igéjét? V: Habár nem mindenkinek engedélyezhető, hogy a gyülekezet előtt nyilvánosan felolvasson az Igéből, mégis mindenféle ember köteles olvasni azt félrevonulva egyedül, és a családjával is. Ezért le kell fordítani a Szentírást az eredeti nyelvekből minden nép nyelvére. 5Mózes 31:9,11-13; Neh 8:2,3; Neh 9:3-5; 5Mózes 17:19; Jel 1:8; Jn 5:39; Ézs 34:16; 5Mózes 6:6-9; 1Mózes 18:17,19; Zsolt 78:5-7; 1Kor 14:6,9,11,12,15,16,24,27,28
157. K: Hogyan kell olvasni Isten Igéjét? V: A Szentírást nagyrabecsüléssel és tisztelettel kell olvasni, szilárd meggyőződéssel, hogy az maga Isten szava és hogy ő tud egyedül képessé tenni minket arra, hogy megértsük azt. Azzal a vággyal kell olvasni, hogy megismerjük és higgyük Istennek az abban kijelentett akaratát és engedelmeskedjünk annak, továbbá szorgalommal kell olvasni, figyelmet fordítva annak tartalmára és céljára, valamint elmélkedéssel, alkalmazással, önmegtagadással és imádsággal. Zsolt 19:10; Neh 8:3-6,10; 2Mózes 24:7; 2Krón 34:27; Ézs 66:2; 2Pét 1:19-21; Lk 24:45; 2Kor 3:13-16; 5Mózes 17:10,20; ApCsel 17:11; ApCsel 8:30,34; Lk 10:26-28; Zsolt 1:2; Zsolt 119:18,97; 2Krón 34:21; Péld 3:5; 5Mózes 33:3; Péld 2:1-6; Neh 7:6,8
158. K: Kik hirdethetik Isten Igéjét? V: Isten Igéjét egyedül azok hirdethetik, akiknek megfelelő ajándékuk van erre, és akiket elismertek és beiktattak erre a tisztségre. 1Tim 3:2,6,10; Ef 4:8-11; Hós 4:6; Mal 2:7; 2Kor 3:6; Jer 14:15; Róma 10:15; Zsid 5:4; 1Kor 12:28,29; 1Tim 9:14; 1Tim 5:22
159. K: Hogyan kell hirdetniük Isten Igéjét azoknak, akik erre hívattak el? V: Azoknak, akik az Ige szolgálatában való munkálkodásra hívattak el, az egészséges tanítást kell hirdetniük, szorgalmasan, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő; egyszerűen, nem az emberi bölcsesség megejtő szavaival, hanem a Lélek bizonyító erejével; hűségesen, megismertetve Isten teljes akaratát; bölcsen, hallgatóik szükségleteihez és befogadóképességükhöz alkalmazkodva; buzgó lélekkel, Isten és az ő népe iránt érzett szorongató szeretettel; őszintén, Isten dicsőségére, valamint az ő megtérésükre, épülésükre és üdvösségükre törekedve. Tit 2:1,8; ApCsel 18:25; 2Tim 4:2; 1Kor 14:19; 1Kor 2:4; Jer 23:28; 1Kor 4:1,2; ApCsel 20:27; Kol 1:28; 2Tim 2:15; 1Kor 3:2; Zsid 5:12-14; Lk 12:42; 2Kor 5:13,14; Fil 1:15-17; Kol 4:12; 2Kor 12:15,17; 2Kor 4:2; 1Thessz 2:4-6; Jn 7:18; 1Kor 9:19-22; 2Kor 12:19; Ef 4:12; 1Tim 4:16; ApCsel 26:16-18 160. K: Mi a kívánalom azokkal szemben, akik hallgatják az Igét? V: Azoknak, akik hallgatják az Igét, szorgalommal, felkészülten és imádsággal kell azt tenniük, megvizsgálva az írások alapján, amit hallanak; hittel, szeretettel, szelíden és teljes készséggel kell fogadniuk az igazságot, mint az Isten beszédét; elmélkedniük kell azon és meg kell beszélniük azt; szívükbe kell zárniuk és meg kell teremniük annak gyümölcsét az életükben. Péld 8:34; 1Pét 2:1,2; Lk 8:15,18; Zsolt 119:11,18; Ef 6:18,19; ApCsel 17:11; Zsid 4:2; 2Thessz 2:10; Jak 1:21,25; 1Thessz 2:13; Lk 9:44; Zsid 2:1; Lk 24:14; 5Mózes 6:6,7; Péld 2:1
161. K: Hogyan válnak a sákramentumok az üdvösség hatékony eszközeivé? V: A sákramentumok nem a bennük lévő valamiféle erő vagy az őket kiszolgáltató személy kegyessége vagy szándéka által válnak az üdvösség hatékony eszközeivé, hanem csakis a Szentlélek munkálkodása, és Krisztus áldása által, aki azokat szerezte. 1Pét 3:21; ApCsel 8:13,23; 1Kor 3:6,7; 1Kor 12:13
162. K: Mi a sákramentum? V: A sákramentum Krisztus által az egyházban felállított szent rendelés, hogy jelképezze, megpecsételje és előtárja közbenjárásának jótéteményeit mindazoknak, akik a kegyelmi szövetségben vannak; hogy erősítse és növelje hitüket, és minden más kegyelmet, továbbá hogy elkötelezze őket az engedelmességre; kifejezze és táplálja szeretetüket és lelki kapcsolatukat egymással; és hogy megkülönböztesse őket a kívüllevőktől. 1Mózes 17:7,10; 2Mózes 12; Mt 28:19; Mt 26:26-28; Róma 4:11; 1Kor 11:24,25; Róma 15:8; ApCsel 2:38; 1Kor 10:16; Róma 6:3,4; 1Kor 10:21; Ef 4:2-5; 1Kor 12:13; Ef 2:11,12; 1Mózes 34:14
163. K: Melyek a sákramentum részei? V: A sákramentumnak két része van; az egyik egy külső, érzékelhető jel, amelyet Krisztus személyes rendelése szerint használunk, a másik az ezáltal jelképezett belső, lelki áldás. Mt 3:11; 1Pét 3:21; Róma 2:28,29
164. K: Hány sákramentumot rendelt el Krisztus az egyházában az Újszövetség alatt? V: Az Újszövetség alatt Krisztus csak két sákramentumot rendelt el egyházában, a keresztséget és az úrvacsorát.
165. K: Mi a keresztség? V: A keresztség egy újszövetségi sákramentum, amelyben Krisztus elrendelte az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történő vízzel való megmosatást, hogy az a Krisztusba való beoltatásunknak, a bűnök bocsánatának az ő vére által, a Lelke általi újjászületésnek, továbbá az örökbefogadásnak és az örök életre való feltámadásnak legyen a jele és pecsétje. Ezáltal a megkeresztelt személyek ünnepélyes befogadást nyernek a látható egyházba, és megkezdik a teljesen és egyedül az Úrnak odaszentelt, nyíltan felvállalt új életüket. Mt 28:19; Gal 3:26,27; Mk 1:4; Jel 1:5; Tit 3:5; Ef 5:26; 1Kor 15:29; 1Kor 12:13; Róma 6:4
166. K: Kinek kell kiszolgáltatni a keresztséget? V: A keresztséget nem szabad kiszolgáltatni senkinek, aki nem tartozik a látható egyházhoz és így az ígéret szövetségén kívül álló idegen, egészen addig, amíg személyesen vallást nem tesz Krisztusba vetett hitéről és iránta való engedelmességéről. Azonban azok a kisgyermekek, ahol egyik vagy mindkét szülő vallást tesz Krisztusba vetett hitéről és iránta való engedelmességéről, ebből a szempontból a szövetségen belül vannak, és így megkeresztelendők. ApCsel 8:36,37; 1Mózes 17:7,9; Gal 3:9; Kol 2:11,12; ApCsel 2:38,39; Róma 4:11,12; 1Kor 7:14; Mt 28:19; Lk 18:15,16; Róma 11:16
167. K: Hogyan kell gazdagítanunk a keresztségünket? V: A szükséges, de gyakran elhanyagolt kötelességünket keresztségünk megerősítésével kapcsolatban egész életünk során teljesítenünk kell, különösen kísértések idején, és amikor jelen vagyunk mások keresztelésénél. Ez a kötelesség az, hogy komolyan és hálásan elgondolkozunk a keresztség természetén, és azon a célon, amelyért Krisztus rendelte azt, továbbá a kiváltságokon és javakon, amelyeket ezáltal nekünk adományozott és megpecsételt, valamint az ekkor tett ünnepélyes fogadalmunkon; továbbá meg kell alázkodunk bűnös romlottságunk miatt, valamint amiatt, hogy híjával vagyunk keresztségünk kegyelmének, és azzal és elkötelezettségeinkkel ellentétes módon járunk; fel kell növekedünk a bűnök bocsánatának bizonyosságára, és minden más áldáséra, amely ebben a sákramentumban pecsételtetett el számunkra; erőt kell merítünk Krisztus halálából és feltámadásából, akibe kereszteltettünk, a bűn megöldöklésére és a kegyelem megelevenítésére. Ezenkívül igyekeznünk kell hit által élni, szentségben és igazságban, mint akik átadtuk magunkat Krisztusnak, továbbá testvéri szeretetben járni, hiszen ugyanazon Lélek által mindnyájan egy testté kereszteltettünk. Kol 2:11,12; Róma 6:2-6,11,22; 1Kor 1:11-13; Róma 4:11,12; 1Pét 3:21; Gal 3:26,27; ApCsel 2:38; 1Kor 12:13,25
168. K: Mi az úrvacsora? V: Az úrvacsora egy újszövetségi sákramentum, amelyben Krisztus rendelése szerint, a kenyér és a bor kiszolgáltatása és vétele révén, Krisztus halála jelenik meg. Azok, akik méltón veszik az úrvacsorát, az ő testében és vérében részesülnek, lelki táplálkozásukra és a kegyelemben való növekedésükre. Ezáltal megerősödik vele való egységük és közösségük, kifejezik és megújítják hálájukat, Istennek való odaszánásukat, valamint kölcsönös szeretetüket és közösségüket egymással, mint ugyanannak a titokzatos testnek a tagjai. Lk 22:20; Mt 26:26-28; 1Kor 11:23-26; 1Kor 10:14-17,21
169. K: Hogyan kell kiszolgáltatni és venni a kenyeret és a bort az úrvacsora sákramentumában Krisztus rendelése szerint? V: Krisztus az Igéjének szolgáit nevezte ki arra, hogy az úrvacsora sákramentumát kiszolgáltassák: hogy a kenyeret és a bort elkülönítsék a közönséges használattól, a szereztetési ige, hálaadás és imádság által. Azzal is megbízta őket, hogy vegyék és törjék meg a kenyeret, és adják mind a kenyeret, mind a bort az úrvacsorázóknak, akiknek ugyanazon megbízatás szerint kell venniük és enniük a kenyeret, és inniuk a bort, hálásan megemlékezve arról, hogy érettük töretett meg és adatott Krisztus teste és ontatott ki a vére. 1Kor 11:23,24; Mt 26:26-28; Mk 14:22-24; Lk 22:19,20 170. K: Hogyan táplálkoznak Krisztus testével és vérével azok, akik méltón veszik az úrvacsorát? V: Mivel az úrvacsorában Krisztus teste és vére fizikailag vagy testileg nincs jelen a kenyérben és a borban, azokkal nincs együtt és nincs azok alatt, mégis az úrvacsorázó hite számára lelki módon jelen vannak, amennyire ténylegesen és valóságosan érzékszervei számára maguk a jegyek felfoghatók. lgy azok, akik méltón vesznek részt az úrvacsora sákramentumában, abban Krisztus testével és vérével táplálkoznak, nem érzékelhetően vagy testileg, hanem lelki módon, de mégis ténylegesen és valóságosan. Ugyanakkor hit által magukhoz veszik és magukra alkalmazzák a megfeszített Krisztust és halálának minden áldását. ApCsel 3:21; Mt 26:26,28; 1Kor 11:24-29; 1Kor 10:16
171. K: Hogyan kell felkészülniük azoknak, akik az úrvacsora sákramentumát magukhoz veszik, mielőtt odajárulnának? V: Azoknak, akik magukhoz veszik az úrvacsora sákramentumát, mielőtt odajárulnának, fel kell készülniük arra. Meg kell vizsgálniuk magukat, hogy Krisztusban vannak-e, továbbá meg kell vizsgálniuk bűneiket és hiányosságaikat; ismeretük, hitük, bűnbánatuk valódiságát és mértékét; szeretetüket Isten és a testvérek felé, és könyörületességüket minden ember felé. Meg kell azt is vizsgálniuk, hogy megbocsátottak-e azoknak, akik rosszat követtek el ellenük, illetve hogy Krisztus után vágyakoznak-e és hogy készek-e az engedelmességre. Ezenkívül komoly elmélkedés és buzgó imádság által meg kell újítaniuk ezen kegyelmek gyakorlását. 1Kor 11:24-26,28,29,31; 2Kor 13:5; 1Kor 5:7,8; 2Mózes 12:15; Mt 26:26,28; Zak 12:10; 1Kor 10:16-18,20; ApCsel 2:46,47; Mt 5:23,24; Ézs 55:1; Jn 7:37; Zsid 10:21,22,24; Zsolt 26:6; 2Krón 30:18,19
172. K: Úrvacsorához járulhat-e az, aki kételkedik abban, hogy Krisztusban van, vagy kételkedik helyes előkészületében? V: Az, aki kételkedik abban, hogy Krisztusban van, vagy kételkedik az úrvacsora sákramentumához való helyes előkészületében, még lehet, hogy valóban részese Krisztusnak, bár nincs még arról megbizonyosodva. Isten is így tekint rá, ha felfogja, hogy szüsége van rá és őszintén vágyik arra, hogy Krisztusban legyen és hogy elhagyja bűneit. Ebben az esetben (mivel Isten ígéretet tett és elrendelte ezt a sákramentumot, még a gyenge és kételkedő keresztények megnyugtatására is) el kell siratnia hitetlenségét és törekednie kell arra, hogy kételyei megszűnjenek. lgy cselekedve úrvacsorához járulhat és járulnia is kell, hogy jobban megerősödjék. Ézs 50:10; 1Jn 5:13; Zsolt 88; Zsolt 77:1-4,7-10; Jón 2:4; Ézs 54:7-10; Mt 5:3,4; Zsolt 31:22; Zsolt 73:13,22,23; Fil 3:8,9; Zsolt 10:17; Zsolt 42:1,2,5; 2Tim 2:19; Zsolt 66:18-20; Ézs 40:11,29,31; Mt 11:28; Mt 12:20; Mt 26:28; Mk 9:24; ApCsel 2:37; Róma 4:11; 1Kor 11:28
173. K: Visszatartható-e az úrvacsorától bárki, aki nyíltan vallja a hitét és szeretne az úrvacsorához járulni? V: Azokat, akik tudatlannak vagy megbotránkoztatónak találtatnak, függetlenül hitük megvallásától és vágyuktól, hogy az úrvacsorához járuljanak, vissza lehet és vissza is kell tartani ettől a sákramentumtól, azon hatalom által, amelyet Krisztus az egyházában hagyott, amíg eligazítást nem kapnak és meg nem változnak. 1Kor 11:17,26-31; Mt 7:6; 1Kor 5; Júd 23; 1Tim 5:22; 2Kor 2:7
174. K: Mit kell tenniük az úrvacsora kiszolgáltatásakor azoknak, akik magukhoz veszik annak sákramentumát? V: Az úrvacsora kiszolgáltatásakor azoknak, akik magukhoz veszik annak sákramentumát, szent tisztelettel és figyelemmel kell várniuk Istenre ebben a rendelésében, szorgalmasan kell figyelniük a sakramentális elemeket és cselekedeteket, gondosan megbecsülve az Úr testét, szeretettel elmélkedve halálán és szenvedésein, ezáltal felgerjesztve magukat ezek kegyelmeinek erőteljes gyakorlatára. Meg kell ítélniük magukat, megszomorodva bűneik felett, őszintén Krisztust kell éhezniük és szomjazniuk, belőle kell táplálkozniuk hit által, az ő teljességéből részesülve, érdemeiben bízva, szeretetében örvendezve, hálát adva kegyelméért, továbbá meg kell újítaniuk szövetségüket Istennel, és szeretetüket minden szent felé. 3Mózes 10:3; Zsid 12:28; Zsolt 5:7; 1Kor 11:17,26,27,29,31; 2Mózes 24:8; Mt 26:28; Lk 22:19; 1Kor 10:3-5,11,14; Zak 12:20; Jel 22:17; Jn 6:35; Jn 1:16; Fil 1:16; Zsolt 58:4,5; 2Krón 30:21; Zsolt 22:26; Jer 50:5; Zsolt 50:5; ApCsel 2:42
175. K: Mi a kötelessége a keresztényeknek, miután magukhoz vették az úrvacsora sákramentumát? V: Miután magukhoz vették az úrvacsora sákramentumát, a keresztényeknek komolyan meg kell fontolniuk, hogy hogyan viselkedtek abban, és milyen sikerrel. Ha megelevenedést és vigaszt találnak benne, akkor áldaniuk kell érte Istent, kérniük kell annak folytatását, ügyelniük kell a visszaesésekre, meg kell tartaniuk fogadalmaikat, és bátorítaniuk kell magukat ezen rendelésben való gyakori részvételre. Ha azonban nem találnak benne semmilyen jelenlegi áldást, felül kell vizsgálniuk a sákramentumhoz való készületüket és az abban való viselkedésüket. Ha mindkét dologban ajánlani tudják magukat Istennek és saját lelkiismeretüknek, várakozniuk kell a gyümölcs megjelenésére a kellő időben, de ha úgy látják, hogy valamelyikben kudarcot vallottak, akkor meg kell alázkodniuk és azután több gondossággal és szorgalommal kell részt venniük benne. Zsolt 28:7; Zsolt 85:8; 2Krón 30:21-23,25,26; ApCsel 2:42,46,47; Zsolt 36:10; Én 3:4; 1Krón 29:18; 1Kor 10:3-5,12; Zsolt 50:14; 1Kor 11:25,26; Én 5:1-6; Préd 5:1-6; Zsolt 123:1,2; Zsolt 42:5,8; Zsolt 43:3-5; 2Krón 30:18,19; 2Kor 7:11; 1Krón 15:12-14
176. K: Miben egyezik a keresztség és az úrvacsora sákramentuma? V: A keresztség és az úrvacsora sákramentuma abban egyezik, hogy mindkettőnek a szerzője Isten, mindkettő lelki része Krisztus, és az ő javai, továbbá mindkettő ugyanazon szövetség pecsétje és mindkettőt az evangélium szolgáinak kell kiszolgáltatniuk, senki más nem teheti azt, és mindkét sákramentum meg kell, hogy maradjon Krisztus egyházában az ő második eljöveteléig. Mt 28:19,20; 1Kor 11:23,26; Róma 6:3,4; 1Kor 10:16; Róma 4:11; Kol 2:12; Mt 26:27,28; Jn 1:33; 1Kor 4:1; Zsid 5:4
177. K: Miben különbözik a keresztség és az úrvacsora sákramentuma? V: A keresztség és az úrvacsora sákramentuma abban különbözik, hogy a keresztséget csak egyszer kell kiszolgáltatni, vízzel, hogy újjászületésünk és Krisztusba való beoltatásunk jele és pecsétje legyen, beleértve még a kisgyermekeket is. Ezzel szemben az úrvacsorát gyakran kell kiszolgáltatni, a kenyér és a bor jeleiben, hogy a lélek lelki táplálékaként ábrázolják ki és mutassák be Krisztust és hogy megerősítsék benne való maradásunkat és növekedésünket. Az úrvacsorát csak olyanoknak szabad kiszolgáltatni, akik koruknál és képességeiknél fogva meg tudják vizsgálni önmagukat. Mt 3:11; Tit 3:5; Gal 3:27; 1Mózes 17:7,9; ApCsel 2:38,39; 1Kor 7:14; 1Kor 11:23-26,28,29; 1Kor 10:16
178. K: Mi az imádság? V: Az imádság kívánságaink felemelése Isten elé, Krisztus nevében, az ő Lelkének segítsége által, melyben megvalljuk bűneinket és hálát adunk jótéteményeiért. Zsolt 57:8; Jn 16:23; Róma 8:26; Zsolt 32:5,6; Dán 9:4; Fil 4:6
179. K: Egyedül Istenhez szabad imádkoznunk? V: Mivel egyedül Isten képes megvizsgálni a szíveket, hallani a kéréseket, megbocsátani a bűnöket és teljesíteni mindenkinek a kívánságát, és mivel egyedül őbenne kell hinni és őt kell imádni és tisztelni, ezért az imádságot, ami az istentisztelet különleges része, mindenkinek egyedül őhozzá szabad intéznie, senki máshoz. 1Kir 8:39; ApCsel 1:24; Róma 8:27; Zsolt 65:2; Mik 7:18; Zsolt 145:18; Róma 10:14; Mt 4:10; 1Kor 1:2; Zsolt 50:15 180. K: Mit jelent Krisztus nevében imádkozni? V: Krisztus nevében imádkozni, engedelmeskedve parancsának és bízva ígéreteiben, azt jelenti, hogy irgalmat kérünk őérette, nem nevének puszta említése által, hanem azáltal, hogy az imádkozáshoz való bátorítást, valamint a bátorságot, az erőt és imádságunk elfogadásának reménységét Krisztusból és az ő közbenjárásából merítjük. Jn 14:13,14; Jn 16:24; Dán 9:17; Mt 7:21; Zsid 4:14-16; 1Jn 5:13-15
181. K: Miért kell Krisztus nevében imádkoznunk? V: Az ember bűnössége, valamint Istentől való távolsága miatt, mely olyan nagy, hogy közbenjáró nélkül nem lehet szabad bejárásunk jelenlétébe, továbbá mivel senki sincs a mennyen és földön Krisztuson kívül, aki erre a dicsőséges munkára kijelöltetett volna vagy alkalmas lenne, ezért egyedül az ő nevében szabad csak imádkoznunk. Jn 14:6; Ézs 59:2; Ef 3:12; Jn 6:27; Zsid 7:25-27; 1Tim 2:5; Kol 3:17; Zsid 13:15
182. K: Hogyan segít a Lélek az imádkozásunkban? V: Mivel amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, ezért a Lélek segít a mi erőtlenségünkön azáltal, hogy megérteti velünk, hogy kiért, mit és hogyan kell imádkoznunk, valamint kimunkálja és megeleveníti szívünkben (habár nem mindenkiben egyenlő mértékben, és nem is mindenkor ugyanolyan mértékben) azokat a megértéseket, érzéseket és kegyelmeket, amelyek szükségesek ezen kötelesség helyes teljesítéséhez. Róma 8:26,27; Zsolt 10:17; Zak 12:10
183.K: Kiért kell imádkoznunk? V: Imádkoznunk kell Krisztus egész földi egyházáért, a hatóságokért és a lelkészekért, önmagunkért, testvéreinkért, sőt az ellenségeinkért is, és mindenféle emberért, aki él vagy élni fog a későbbiek folyamán. De helytelen imádkozni a halottakért, vagy olyan emberekért, akikről ismeretes, hogy halálos bűnt követtek el. Ef 6:18; Zsolt 28:9; 1Tim 2:1,2; Kol 4:3; 1Mózes 32:11; Jak 5:16; Mt 5:44; Jn 17:20; 2Sám 7:29; 2Sám 12:21-23; 1Jn 5:16
184. K: Milyen dolgokért kell imádkoznunk? V: Imádkoznunk kell mindazon dologért, amely Isten dicsőségét, az egyház jólétét, a mi javunkat vagy mások javát szolgálják, de semmi olyanért, amely törvénytelen. Mt 6:9; Zsolt 51:18; Zsolt 122:6; Mt 7:11; Zsolt 125:4; 1Jn 5:14
185. K: Hogyan kell imádkoznunk? V: Isten felségének félelmetes tudatában kell imádkoznunk, mélyen átérezve saját méltatlanságunkat, nyomorúságunkat és bűneinket. Bűnbánó, hálás és kitárt szívvel kell imádkoznunk, értelemmel, hittel, őszintén, odaadással, szeretettel és állhatatossággal, várva rá és alázatos engedelmességgel az ő akaratának. Préd 5:1; 1Mózes 18:27; 1Mózes 32:10; Lk 15:17-19; Lk 18:13,14; Zsolt 51:17; Fil 4:6; 1Sám 1:15; 1Sám 2:1; 1Kor 14:15; Mk 11:24; Jak 1:6; Zsolt 145:18; Zsolt 17:1; Jak 5:16; 1Tim 2:8; Ef 6:18; Mik 7:7; Mt 26:39
186. K: Milyen mintát adott Isten számunkra az imádság kötelességében való eligazításra? V: Isten teljes Igéje hasznos arra, hogy eligazítson bennünket az imádság kötelességében, de különleges mintát az az imádkozási forma ad, melyet a mi Megváltónk, Krisztus tanított tanítványainak, közismert nevén az Úr imádsága [a Miatyánk].
187. K: Hogyan kell használni a Miatyánkot? V: A Miatyánkot nemcsak eligazításra, más imádságainkhoz való mintául használhatjuk, hanem imádságként is, hogy azt ismerettel, hittel, tisztelettel és más kegyelmekkel tegyük, amelyek szükségesek az imádkozás kötelességének helyes teljesítéséhez.
188. K: Hány részből áll a Miatyánk? V: A Miatyánk három részből áll: bevezetésből, kérésekből és befejezésből. 189. K: Mit tanít nekünk a Miatyánk bevezetése? V: A Miatyánk bevezetése („Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”) azt tanítja nekünk, hogy amikor imádkozunk, atyai jóságában bízva – mint akik annak részesei – közeledjünk Istenhez, tisztelettel, és minden más gyermekekre jellemző hozzáállással, mennyei érzésekkel, valamint szuverén hatalmának, felségének és kegyelmes leereszkedésének kellő megértésével. Azt is tanítja, hogy imádkozzunk másokkal együtt és másokért. Mt 6:9; Lk 11:13; Róma 8:15; Ézs 64:9; Zsolt 123:1; JerSir 3:41; Ézs 63:15,16; Neh 1:4-6; ApCsel 12:5 190. K: Miért imádkozunk az első kérésben? V: Az első kérésben („szenteltessék meg a te neved”), elismerve saját magunk és minden ember teljes képtelenségét és alkalmatlanságát arra, hogy Istent helyesen tiszteljük, azért imádkozunk, hogy Isten a kegyelme által tegyen bennünket és másokat képessé, és indítson arra, hogy megismerjük, elismerjük és nagyra becsüljük őt, címeit, tulajdonságait, rendeléseit, Igéjét, munkáit és mindent, ami által tetszéséből megismerteti magát, továbbá arra, hogy dicsőítsük őt gondolatban, szavakban, és tettekben. Azért is imádkozunk, hogy Isten megakadályozza és eltávolítsa az istentagadást, tudatlanságot, bálványimádást, szentséggyalázást és minden mást, amely megbecsteleníti őt; valamint azért, hogy mindenható gondviselése által minden dolgot saját dicsőségére rendeljen és tegyen. Mt 6:9; 2Kor 3:5; Zsolt 51:15; Zsolt 67:1-4; Zsolt 83; Zsolt 86:10-13,15; 2Thessz 3:1; Zsolt 147:19,20; Zsolt 138:1-3; 2Kor 2:14,15; Zsolt 145; Zsolt 8; Zsolt 103:1; Zsolt 19:14; Fil 1:9,11; Ef 1:17,18; Zsolt 97:7; Zsolt 74:18,22,23; 2Kir 19:15,16; 2Krón 20:6,10-12; Zsolt 140:4,8
191. K: Miért imádkozunk a második kérésben? V: A második kérésben („jöjjön el a te országod”), elismerve, hogy saját magunk és az egész emberiség természettől fogva a bűn és a Sátán hatalma alatt áll, azért imádkozunk, hogy romboltassék le a bűn és a Sátán országa, terjedjen az evangélium az egész világon, hívassanak el a zsidók és teljes számban jussanak be a pogányok. Továbbá azért imádkozunk, hogy adassanak az egyháznak az evangélium tisztségviselői és rendelései, az egyház megtisztíttassék a romlottságtól és a világi hatóságok támogassák és tartsák fenn az egyházat. Továbbá, hogy Krisztus rendelései tisztán legyenek alkalmazva és hatékonyak legyenek azok megtérítésében, akik még a bűneikben vannak, és hogy megerősítsék, vigasztalják és építsék azokat, akik már megtértek. Azért is imádkozunk, hogy már itt Krisztus uralkodjék a szívünkben, és hogy jöjjön el mihamarabb második eljövetele és vele való örök uralkodásunk, valamint azért, hogy jótetszéséből úgy gyakorolja hatalmának országát az egész világon, hogy az legjobban elősegítse ezeket a célokat. Mt 6:10; Ef 2:2,3; Zsolt 67:1,18; Jel 12:10,11; 2Thessz 3:1; Róma 10:1; Jn 17:9:20; Róma 11:25,26; Zsolt 67; Mt 9:38; Mal 1:11; Zak 3:9; 1Tim 2:1,2; ApCsel 4:29,30; Ef 6:18-20; Róma 15:29,30,32; 2Thessz 1:11; 2Thessz 2:16,17; Ef 3:14-20; Jel 22:20; Ézs 64:1,2; Jel 4:8-11
192. K: Miért imádkozunk a harmadik kérésben? V: A harmadik kérésben („legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is”), elismerve, hogy természetünk szerint sem mi, sem semelyik ember se, nemcsak hogy egyáltalán nem képes és hajlandó Isten akaratának megismerésére és cselekvésére, de teljesen hajlamos az Igéje elleni lázadásra, gondviselése elleni elégedetlenkedésre és zúgolódásra, valamint a test és az ördög akaratának cselekvésére, azért imádkozunk, hogy Isten a Lelke által vegyen ki belőlünk és másokból minden vakságot, erőtlenséget, kedvtelenséget, gyengeséget és a szív romlottságát, és hogy az ő kegyelme által tegyen bennünket képessé és hajlandóvá arra, hogy megismerjük és cselekedjük az ő akaratát, és alárendeljük magunkat annak minden dologban, olyan alázattal, örömmel, hűséggel, szorgalommal, buzgalommal, őszinteséggel és állhatatossággal, amellyel az angyalok teszik azt a mennyben. Mt 6:10; Róma 7:18; Róma 8:7; 2Mózes 17:7; 4Mózes 14:2; Ef 2:2; Ef 1:17,18; Ef 3:16; Mt 26:40,41; Jer 31:18,19; Zsolt 119:1,4,5,8,35,36,80,112; ApCsel 21:14; Mik 6:8; Zsolt 100:2; Jób 1:21; 2Sám 15:25,26; Ézs 38:3; Róma 12:11; Ézs 6:2,3; Mt 18:10
193. K: Miért imádkozunk a negyedik kérésben? V: A negyedik kérésben („a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”), elismerve, hogy Ádámban, és saját bűnünk által, elveszítettük ezen élet külső áldásaihoz való jogunkat, és megérdemeljük, hogy Isten teljesen megfosszon azoktól, és megátkozza azokat számunkra mindennapi használatukban, továbbá elismerve, hogy sem ezek nem képesek önmagukban fenntartani bennünket, sem mi nem vagyunk képesek kiérdemelni, vagy saját szorgalmunk által megszerezni azokat, viszont hajlamosak vagyunk törvénytelenül vágyakozni rájuk, megszerezni és használni őket, tehát elismerve ezeket imádkozunk magunkért és másokért, hogy mind ők, mind mi napról napra törvényes eszközök által Isten gondoskodására várva, az ő ingyenes ajándékaként, és ahogy az atyai bölcsességének legjobbnak tűnik, azokból megfelelő mértékben kaphassunk, valamint Isten továbbra is áldjon meg velük, ahogy azokat szentségben, kényelemben, és megelégedéssel használjuk, és tartson vissza bennünket minden olyan dologtól, amely ellentétes átmeneti támaszunktól és kényelmünktől. Mt 6:11; 1Mózes 2:17; 1Mózes 3:17; Róma 8:20-22; Jer 5:25; 5Mózes 28:15-17; 5Mózes 8:3; 1Mózes 32:10; 5Mózes 8:17,18; Jer 6:13; Mk 7:21,22; Hós 12:7; Jak 4:3; 1Mózes 43:12-14; 1Mózes 28:20; Ef 4:28; 2Thessz 3:11,12; Fil 4:6; 1Tim 4:3,5; 1Tim 6:6-8; Péld 30:8,9
194. K: Miért imádkozunk az ötödik kérésben? V: Az ötödik kérésben („és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”), elismerve, hogy mi és mindenki más is vétkes az eredendő és a tényleges bűnben, és így az isteni igazságszolgáltatás adósává válik, és hogy sem mi, sem semmilyen más teremtmény se képes ezért az adósságért a legkisebb mértékben sem elégtételt adni, azért imádkozunk, hogy Isten az ő ingyen kegyelméből, Krisztus engedelmessége és elégtétele miatt, amelyet hit által ragadunk meg és alkalmazunk, mentsen fel bennünket és másokat a bűn vétke és büntetése alól, és fogadjon el bennünket az ő szeretett Fiában. Azért is imádkozunk, hogy továbbra is árassza ránk jóindulatát és kegyelmét, bocsássa meg mindennapi vétkeinket, és töltsön be békességgel és örömmel, ahogy naponta egyre nagyobb bizonyosságot ad bűnbocsánata felől. Ezt a bizonyosságot bátrabban kérhetjük és számíthatunk is rá, ha megvan bennünk az a bizonyságtétel, hogy szívünkből meg tudjuk bocsátani mások vétkeit. Mt 6:12; Róma 3:9-12,19; Mt 18:24,25,35; Zsolt 130:3,4; Róma 3:24,26; Zsid 9:22; Ef 1:6,7; 2Pét 1:2; Hós 14:2; Jer 14:7; Róma 15:13; Zsolt 51:7-10,12; Lk 11:4; Mt 11:14,15
195. K: Miért imádkozunk a hatodik kérésben? V: A hatodik kérésben (és ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól), elismerjük, hogy a bölcs, igazságos és kegyelmes Isten, különféle szent és igaz céljai érdekében, irányíthatja úgy a dolgokat, hogy a kísértések megtámadhatnak, legyőzhetnek, és egy időre foglyul is ejthetnek, továbbá elismerve, hogy a Sátán, a világ és a test kész arra, hogy erőteljesen félre vonjon és elcsábítson bennünket, és hogy miután bűneink már bocsánatot nyertek, romlottságunk, gyengeségünk és éberségünk hiánya miatt, nemcsak hogy ki vagyunk téve a kísértésnek, és ki is tesszük magunkat a kísértésnek, de önmagunktól nem is vagyunk képesek és hajlandók ellenállni annak, felépülni belőle és abból jót kihozni, és megérdemeljük, hogy a hatalmában maradjunk, azért imádkozunk tehát, hogy Isten annyira uralkodjon a világ felett és minden felett, ami benne van, győzze le a testet, fékezze meg a Sátánt, igazgasson minden dolgot, ajándékozzon és áldjon meg minden kegyelmi eszközzel, és indítson bennünket éberségre a használatukban, hogy mi és egész népe az ő gondviselése által megtartassunk attól, hogy a bűn megkísértsen, vagy ha már kísértésbe estünk, megtartassunk a kísértés órájában, vagy amikor elbukunk, felemeltessünk és felépüljünk belőle, és annak megszentelő és javító hatása legyen; hogy megszentelődésünk és üdvösségünk tökéletes legyen, a Sátánt lábaink alatt tapossuk és teljesen megszabaduljunk a bűntől, a kísértéstől és minden gonosztól, örökké. Mt 6:13; 2Krón 32:31; 1Krón 21:1-4; Lk 21:34; Mk 4:19; Jak 1:14; Gal 5:17; Mt 26:41,69-72; Gal 2:11-14; 2Krón 18:3; 2Krón 19:2; Róma 7:23,24; 2Krón 16:7-10; Zsolt 81:11,12; Jn 17:15; Zsolt 51:10; Zsolt 119:133; 2Kor 12:7,8; 1Kor 10:12,13; Zsid 13:20,21; Mt 26:41; Zsolt 19:13; Ef 3:14-17; 1Thessz 3:13; Júd 24; Zsolt 51:12; 1Pét 5:8-10; 2Kor 13:7,9; Róma 16:20; Zak 3:2; Lk 22:31,32; 1Thessz 5:23
196. K: Mit tanít nekünk a Miatyánk befejezése? V: A Miatyánk befejezése („Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”) azt tanítja nekünk, hogy kéréseinket érvekkel támasszuk alá, amelyeket ne önmagunkban, vagy bármely más teremtményben lévő érdemből vegyünk, hanem Istentől. Azt is tanítja, hogy imádságainkat kapcsoljuk össze dicsérettel, egyedül Istennek tulajdonítva örökkévaló korlátlan szuverenitást, mindenhatóságot és dicsőséges kiválóságot; ezekre tekintve, mivel ő képes és hajlandó segíteni nekünk, hit által felbátorodva esedezünk, hogy megtegye azt, és megnyugodva rá támaszkodunk, hogy Ő teljesíteni fogja kéréseinket. Annak bizonyítékául, hogy ez a vágyunk és bizonyosságunk, azt mondjuk, Ámen. Mt 6:13; Róma 15:30; Dán 9:4,7-9,16-19; Fil 4:6; 1Krón 29:10-13; Ef 3:20,21; Lk 11:13; 2Krón 20:6,11; 2Krón 14:11; 1Kor 14:16; Jel 22:20,21
| ||
Hogyan nyerhetsz üdvösséget?
"Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!" ApCsel. 16:31
Új könyv
R. C. Sproul
Megbízhatunk-e a Bibliában?
Képek
