Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Miért vagyunk e világon?

Ki ne ismerné Tamási Áron szállóigévé lett mondatát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”? Azonban keresztyén emberként nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a világ sohasem lesz otthonunk. Ahogyan Jézus mondta Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18,36) Éppen ezért ameddig élünk, vagy amíg az Úr Jézus visszajön, e világban idegenek leszünk.

Ám ennek ellenére nem vagyunk hontalanok. „A mi polgárságunk a mennyben van.” (Fil 3,20) – bátorít Pál apostol. Ez az ország rendíthetetlen, nem múlik el soha (Zsid 12,28). Ez az ország erős, nem veheti el tőlünk senki (Mt 16,18). Ez az ország dicsőséges, nagyságát és jóságát nem múlhatja felül semmi (Ef 1,18). Ez az ország a feltámadott Jézus Krisztus királysága, aki vissza fog jönni, hogy minket maga mellé vegyen, és egy örökkévaló boldog közösségben vele élhessünk.

Ha van valami, amiért e világon vagyunk, az, hogy ebben és ennek az országnak éljünk: magasztalva azt az Istent, aki a bűn nyomorúságából az Ődicsőséges országába emelt minket. Életünk fő célja tehát – a Westminsteri Nagykáté megfogalmazásában –, hogy „Istent dicsőítsük és őbenne mindvégig gyönyörködjünk.” Vagy ahogyan egy kortárs szerző írja:

„A misszió nem az egyház végső célja. A végső cél az istentisztelet. A misszió azért létezik, mert Isten a végső cél és valóság, és nem az ember. Amikor az idő véget ér, és a megváltottak megszámlálhatatlan milliói arcra borulnak Isten trónja előtt, többé már nem lesz misszió – az egy ideiglenes szükség. Azonban az istentisztelet mindörökké megmarad.”

Akkor tehát az evangelizáció nem fontos? Dehogynem! Lélekmentés, evangelizáció vagy misszió – bárhogyan is nevezzük – a keresztyén ember egyik fő feladata. Pontosan azért a boldogságért, amelyet az áldott Istennel való kapcsolat jelent, a keresztyénség a kezdettől fogva egy missziós vallás volt. Hiszen nincs más út az üdvösségre: ez az egyetlen helyes a sok jelenlévő hamis között. Kívánom, hogy jelen számunk cikkei megerősítsenek minket abban a kiváltságban, hogy keresztyénként az élő Isten országához tartozhatunk, és bátorítsanak buzgó bizonyságtételre és lélekmentésre!